Tíz évvel ezelőtt tartották Lövétén az első Homoród mente Népviseletben elnevezésű rendezvényt, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont szervezésében, Mihály János kezdeményezésére. A következő évben már a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vállalta fel a szervezést, a harmadik alkalom után pedig az Élő Székelyföld Munkacsoport is bekapcsolódott a sóvidéki találkozók szervezésébe. Tavaly újabb négy udvarhelyszéki kistérség csatlakozott, hogy faluközösségeik megmutassák népviseleteiket.
A találkozás, a viseletek megmutatása a legfontosabb
Szombaton a II. Nyikó mente Népviseletben Siménfalva községben, Kobátfalván, a VI. Sóvidék Népviseletben Korondon, míg a X. Homoród mente Népviseletben című rendezvényre Lövétén gyűltek össze a közösségek. A rendezvények programjában gyülekező, felvonulás, ökumenikus szertartás, ünnepélyes megnyitó, népviselet-bemutató, kiállításmegnyitó, kulturális műsor, közebéd is szerepelt. De talán a legfontosabb, amit ezek az alkalmak nyújtanak, az a találkozás, a viseletek megmutatása, a közösségben való lét megerősítése.
A helyszínek közül szombaton Lövétére látogattunk el, hiszen innen indult a kezdeményezés, és ezúttal ünnepelték a rendezvény jubileumát. Itt gyűltek össze Kápolnásfalu, Szentegyháza, Homoródalmás, Homoródkarácsonyfalva, Oklánd, Homoródújfalu, Székelyzsombor, Homoródremete, Gyepes, Abásfalva, Homoródkeményfalva, Kénos, Lókod, Bágy, Homoródszentmárton, Recsenyéd, Homoródszentpál, Homoródszentpéter, Városfalva, Jánosfalva, Székelydálya, Ége, Petek, és a házigazda Lövéte népviseletbe öltözött képviselői, hogy az örömteli találkozáson megcsodálják egymás viseletét.
Az ökumenikus szertartás után a Népházban ünnepélyes megnyitót, jubileumi filmvetítést és előadást, népviselet-bemutatót tartottak, a rendezvényt pedig ebéd és a Kákvirág Néptáncegyüttes műsora zárta.
Fontos helye van a viseletnek az életükben, hiszen ilyen közösség-összekovácsoló ereje van, hogy tíz éve visszajárnak erre a rendezvényre, hogy elmondhassák: Homoród mente népviseletbe öltözött – hangsúlyozta a rendezvényen konferáló Mag Ottilia.
(…) Népviseletet felvenni ma már ünnep. Azokat a ruhákat magunkra ölteni, amit eleink szépen kigondoltak, kidolgoztak, kötelességünk, felelősség és tisztesség.”
Magyarnak lenni jó dolog
Mihály Dénes, Lövéte polgármestere köszöntőbeszédében kiemelte, egy-egy ilyen találkozó végén a közösség megérzi, hogy magyarnak lenni jó dolog, és ezt megélni kötelesség is, „a születésünk okán vállalt feladatunk.” Mint mondta, Lövétéről indult a kezdeményezés, és a rendezvényt jellemző körforgásnak köszönhetően nem először házigazdája is a település ennek az eseménynek. A rendezvény fő támogatója a Nemzetstratégiai Kutatóintézet, de emellett szükség van a helyi szervezetek, csoportosulások támogatására, segítségére is, így vállalt ebben partnerséget a Kákvirág Egyesület.
„A rendezvény fő mondanivalója az én olvasatomban az, hogy
Reméljük, a rendezvény hatására mindenki megerősödött abban a hitében, hogy érdemes székely ruhába öltözni, és helye van a mai világban is.”
Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa részéről Percze László konzul hangsúlyozta, hogy a Homoród mentén – és még egy tucat településen egy időben – a mai nap a közös kultúrához tartozó értékeinket, a viseletek sokszínűségét és szépségét, és ami a legfontosabb, a magyarságunkat állítjuk a középpontba.
és olyan közösségi üzenete van, amit mindenhol a világon értenek a magyarok, ha ránéznek ezekre a ruhadarabokra. Anyanyelvünk, hagyományaink, viseletünk megtartásával olyan örökség birtokában vagyunk, amelyet tovább kell adni, amelyre büszkének kell lennünk. Csodálatos és megható érzés látni, hogy a népviseletbe öltözött emberek egész lényét áthatja valami múltbéli büszkeség. Délcegebb a tartásuk, csillogóbb a szemük, a szülőföldhöz való kötődését, közösséghez való tartozását mutatja mindez.”
Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke, a rendezvény fővédnöke beszédében úgy fogalmazott,
az új alaptörvénybe bekerült, hogy az anyaország felelősséget visel a külhoni magyarok iránt.
„Mint ahogy a viselet is ezt a fajta kötődést és küldetéstudatot írja le”, és azáltal, hogy a jelenlevők népviseletet öltöttek magukra, arról a küldetésről tettek tanúbizonyságot, hogy mit jelent magyarnak lenni itt, a Kárpát-medencében, a külhonban, és azon belül Székelyföldön és a Homoród mentén.
„Ez egy tanúságtétel. És az, hogy ma ezt a viselettel megerősítik, tulajdonképpen olyan, mint amikor a hűségesküt, amit a népünk iránt, családunk, nemzetünk, közösségünk iránt tettünk, megerősítjük. Ez egy Istentől kapott küldetés, és az a dolgunk, hogy ennek a küldetésnek örömmel, szeretettel és természetesen a lehető legnagyobb odaadással eleget tegyünk.”
Homoród mente olyan, mint egy kincsesláda
A rendezvény szervezője, ötletgazdája, Mihály János előadásában az elmúlt tíz évre tekintett vissza. Mint mondta, a Homoród mente olyan, mint egy kincsesláda. Nemcsak természeti értékekben gazdag, hanem tele van különböző néprajzi értékekkel – mutatott rá. „Ugyanakkor virágos Homoród mentének is hívható, mert évszázadokon keresztül nagyon sok festett láda, kelengyés láda készült ezen a vidéken. De a népviselete sem marad hátrább, ugyanis a népviseletére már a 19. század elejétől felfigyeltek az itt utazó tudósok, helytörténészek.”
Felidézte, az első rendezvényt Lövétén tartották, időközben kialakult az arculata, plakátokon, meghívókon keresztül próbálták felhívni rá a figyelmet. A házigazdaként sorra kerülő településeken pedig igyekeztek felgyűjteni azokat az értékeket, amelyek az adott településre jellemzők, és amelyeket meg szerettek volna mutatni a szomszédoknak.
Rendhagyó viseletbemutatót is tartottak
A X. Homoród mente Népviseletben egyik fénypontja a rendhagyó viseletbemutató volt, amelyet András Mónika tanítónő állított össze: archív fotókat idéztek meg élőképek formájában. „Megpróbáltunk színre állítani egy-egy régi kedves képet úgy, ahogy ma is egy hasonló helyzetben ildomos lenne felöltözni, viseletbe bújni. Arra törekedtünk, hogy a régi képek válogatásával a viseletnek minél több rétegét átfogjuk korra, élethelyzetre és alkalmakra való tekintettel” – magyarázta a bemutatón András Mónika.
Hozzátette, igyekeztek a felgyűjtött régi és nemrég készült darabokat egymást erősítve felhasználni, és igénybe vették a Lövétei Tájház gyűjteményét is. „A viseletben is jelen van egy bizonyos divat szerinti változás, habár sokkal lassabban váltják egymást a trendek, mint a mai polgári öltözködésben. De tény, hogy a viselet sem egy olyan állandó valami, ami évszázadokig változatlan. A kérdés csak az, hogy merre változtatjuk, merre érdemes változtatni.”
