A prágai O2 Arénát 2008-ban nyitották meg, azóta rendeznek itt szezonnyitó NHL-meccseket. Az észak-amerikai hokiliga egy évvel korábban, 2007-ben játszotta első, az alapszakaszba beszámító mérkőzéseit Európában, annak London volt a helyszíne, a következő esztendőben már Csehország fővárosa, Prága is vendégül látott két csapatot a világ legerősebb bajnokságából. Akkor a New York Rangers kétszer győzte le a Tampa Bay Lightningset.
Ezúttal a Buffalo Sabres és a New Jersey Devils érkezett.
Pénteken az utóbbiak 4–1-re püfölték el az előbbieket, most éppen a szombati találkozóra próbálunk bejutni. Csak ekkora tömegen keresztül soha nem fog sikerülni. Hoppá, a sor mozog! Jééé, kimondottan halad! Cirka tíz perc alatt már a fémdetektoros kapuhoz érünk, ahol, mint a reptéren, mindent ki kell pakolni, gyors ellenőrzés, majd a telefonról a belépő QR-kódját becsippentjük, és gyí, mehetünk megkeresni az ülőhelyeinket. Komplett idióta kell legyen az ember, hogy ne találjon oda elsőre. Pedig
ülőhely van bőven, több mint 17 ezer.
Van még 45 perc a kezdésig, a csapatok a jégen melegítenek, a hatalmas kijelző azt adja, ahogy az operatőrök a már jó hangulatban bulizó közönséget pásztázzák.
Odakinn az előtérben, azaz előterekben rengeteg kajálda, sör mindenhol van. Rengeteg ember áll sorba hot-dogért a szektorunkban, legtöbb három perc alatt már egyik kezükben a kaja, a másikban a sör. Ez így átszámolva 33 lejbe jön ki. Rengeteg a biztonsági ember, de csak akkor látom őket, ha keresem, mert amúgy teljesen belesimulnak a tájba. Nem izmozni jöttek, hanem baj esetén közbe lépni.
És akkor kezdődjön!
Végtelennek tűnő show-műsor után Patrik Eliáš dobja be a korongot, a közönség az extázis határán ünnepli az egykori fantasztikus jégkorongozót.
A 48 éves Eliáš húsz évet töltött az NHL-ben, fenomenális és elegáns csatár volt, végig a Devils csapatát erősítette, ott volt 2000-ben és 2003-ban, amikor megnyerték a Stanley-kupát.
Nem véletlen, hogy a nézőtéren többen tombolnak Devils-mezben, mint Sabres-cuccban.
Az ördögök kezdésből nekiesnek a szablyásoknak, a hatodik percben már repülnek a kesztyűk, amikor a vörös mezesek hátvédje, Brendon Dillon a kék vonalnál keményen leütközi a buffalóiak sztárját, J. J. Peterkát. A csatár lent marad a jégen, Alex Tuch nekiront Dillonnak számonkérni a durvaságot, de nagyon elnézi az ellenfelet, néhány ökölcsapás után ő is jégre kerül. Dillon így pikk-pakk két ellenfelet is lerendez. Sajnos Peterka már nem tér vissza a játékba, mint kiderült agyrázkódást szenvedett.
Hiába nyom a Devils, Devon Levi az első harmadban lehúzza a rolót a kapuján, vert helyzetnek tűnő momentumokban parádézik kapkodás nélkül. A Sabres közben alárendelt szerepbe kerül, komolyan egyszer sem veszélyezteti az ellenfél kapuját.
A második játékrész ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt: a Devils rohamot roham után indít, a Sabres pedig határozottan védekezik és kontrákkal próbált kitörni.
Nagyon érik már, hogy a New Jersey-i csapat betaláljon. A 29. percben mégis a Buffalo örülhet, amikor az ellenfél kapuja előtti kavarodásban Tage Thompson többszöri próbálkozás után átpasszírozza a korongot Jake Allen mamutja alatt a gólvonalon túlra.
Felszívják magukat az ördögök a kapott gól után, ismét nekiesnek az ellenfélnek. A 32. percben az élete második NHL-meccsét játszó Seamus Casey emberelőnyös helyzetben a támadóharmadban kapura emel, a takarásból érkező korongra Levi nem tud idejében reagálni, az újonc hátvéd találatával 1–1 az állás.
Akad még helyzet bőven, de ez a harmad is döntetlennel zárul. Jöhet a végső menet, előtte még illemhely és hotdog/kolbász/pizza, ki mit akar, és persze sör, ez így mindennel együtt legtöbb öt perc mindenkinek. Annyi helyen annyi ember áll a vendégek rendelkezésére, hogy egyszerűen bőven elég a szünet mindenre, nem marad le senki semmiről.
Kezdődik a végső felvonás, a Devils ismét rákapcsol, a Sabres kezd lankadni, amikor a mindössze 25 éves, de már Stanley-kupagyőztes Paul Cotter a 48. percben megszerzi a vezetést a New Jersey-nek. A Las Vegas Knightstól frissen igazolt csatár ütőjén már ott volt a gól, várható volt, hogy be fog találni, akkora életkedvvel hokizott, hogy az lett volna a meglepetés, ha ma nem vicceli meg Levit. Pazar mozdulattal lő a párcentis résbe, 2–1.
A Devils nem lassít, tovább nyomja az egyre fáradtabb Sabres-t, míg az 55. percben a svájci válogatott Timo Meier a Levi kapuját megkerülő Jesper Bratt átadásából lezárja a mérkőzést, 3–1.
Elhitették, hogy egyszerű és könnyű játék
A bírói sípszó után sincs vége a show-nak, a meccs hősének járó Rolex-órát Casey kapja. Antal István, a Csíkszeredai Sportklub egykori legendás elnöke mesélte annak idején, hogy
az igazán jó hátvédet észre sem veszed.
Egyszerűen fedez, takarít, indít, támogat, nem kockáztat, nem bonyolódik felesleges helyzetekbe. Seamus Casey pont ilyen. Fedez, takarít, indít, támogat. Semmi kockázat, semmi bonyodalom nincs a munkájában. A 178 cm magas védőnek ez volt élete második NHL-meccse és máris gólt szerzett. Lehet, hogy csillagot láttunk születni.
16 772-en voltunk jelen a meccsen, nem kongott a csarnok. Mégis percek alatt kijutunk, semmi tolongás. Hihetetlen ez a tömegmenedzsment.
Ülünk a közeli kocsmában, isszuk a kötelező prágai csapolt sört, és közben kattogunk az élményen. Arra a következtetésre jutunk, az volt az igazi show, hogy a fickók a jégen elhitették velünk, a hoki egyszerű és könnyű játék.
