Összesen tizenöt huszárcsapat képviselői jöttek el vasárnap az agyagfalvi rétre, hogy az egybegyűltekkel közösen emlékezzenek az 1848-as székely nemzetgyűlésre. Felvonulásukat az ottani emlékmű megkoszorúzása, majd az alkalomhoz illő istentisztelet követte.
A székelység az agyagfalvi réten kinyilvánította, hogy támogatni fogja a magyarságot az 1848-49-es szabadságharcban, ugyanakkor az erdélyi románság és szászok támogatására is számítanak
– emlékeztetett beszédében Ülkei Zoltán, Bögöz község polgármestere.
Mint mondta, abban a korban másfajta eszközökkel kellett kivívni a szabadságot, mint manapság, de napjainkban is szükség van a bátorságra, hogy megbirkózhassunk egyre bonyolultabbá váló kihívásainkkal.
A mi harcunk viszont sokkal inkább szimbolikus a korábbi forradalmakhoz képest, hiszen jórészt a digitális platformokon bontakozik ki. A cél ennek ellenére nem változott: egy összetartó magyar közösség megmaradása és gyarapodása. Ezt pedig csak összefogással lehet megvalósítani” – fogalmazott a településvezető.
Antal Lóránt szenátor kijelentette: ünnepelni kell, méghozzá azt, hogy
az agyagfalvi réten nem folyt vér, nincsenek hősi halottak, nem vesztettünk csatát.
„Az itt összegyűlt közel 60 ezer székely mert nagyban gondolkodni. Ki merte jelenteni azt, hogy helyünk van itt, és a román, szász, szerb és más akkori kisebbségekkel közösen kell meghatározni a jövőnket” – szögezte le.
Az ők józan gondolkodását alapul véve, nekünk az a bonyolult feladatunk, hogy összefogva megmaradjunk
– tette hozzá.
Ladányi László Zsolt parlamenti képviselő arról beszélt, hogy 1357-ből származik az első írásos emlék, amely bizonyítja, hogy már akkor az agyagfalvi rétet használta a székelység a nemzet ügyeik megbeszélésére, a törvények meghozatalára.
– közölte. Őt követően Antal István, nyugalmazott parlamenti képviselő is megosztotta ünnepi gondolatait.
Beke Mihály András, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának helyettes főkonzulja kijelentette, hogy
az agyagfalvi rét ikonikus helyszíne a magyar nemzetnek, hiszen 1848-ban a székelység itt hitet tett magyarsága, a nemzethez való tartozása mellett.
Ekkor továbbá békejobbot nyújtottak az erdélyi szászoknak és a románoknak is. „Nem a székelység hibája, hogy a békejobbot brutálisan elütötték.
– fogalmazott. A székely nemzetgyűlést a szabadságharc jelentős eseményének, továbbá összehívóját Berzenczey Lászlót a székely történelem jelentős személyiségének kell tartanunk.
Fekete Béla Gyula bágyoni unitárius lelkész Aranyosszéket képviselve szólt a jelenlévőkhöz. Emlékeztetett, hogy
ezelőtt 176 évvel közel kétszázan jöttek el Aranyosszékről, hogy részt vegyenek a sorsdöntő döntések meghozatalában.
Azóta már a trianoni békediktátum is megtörtént, amikor minden szétesett, csak lelkiekben, nyelvükben, dalaikban élhették meg nemzetiségüket. Hihetetlen érzés volt számukra, amikor előszőr mehettek Magyarországra, ahol magyarul beszélt mindenki. Ugyanezt élhették meg az aranyosszéki gyerekek is, amikor néhány éve Udvarhelyszékre látogattak.
– zárta beszédét a lelkész.
