A nemzeti összetartozás napja Marosvásárhelyen: ha mást nem tehetünk, legalább ennyivel tartozunk nemzetünknek

A nemzeti összetartozás napja Marosvásárhelyen: ha mást nem tehetünk, legalább ennyivel tartozunk nemzetünknek

A magyar kormány 2010-ben nyilvánította a nemzeti összetartozás napjává június 4-ét, amelynek alkalmából Marosvásárhelyen is megemlékeznek minden évben a trianoni békeszerződés évfordulójára.

Az idei eseménynek is a Bolyai téri unitárius egyházközség adott otthont: először a tanácsteremben, telt ház előtt vetítették a Lélekben együtt című kisfilmet, ezt követően pedig a templom kertjében felállított Összetartozás Harangjánál folytatódott az ünnepélyes emlékezés.

És akkor is itt voltunk

Nagy László, unitárius lelkész arra az időkre emlékeztette az ünneplőket, amikor a Bolyai téri templomot körbeállták a csendőrök.

„És akkor is itt voltunk, és akkor is megálltunk éppen úgy, ahogy ma, mert úgy érezzük, hogy ha mást nem tehetünk, akkor legalább ennyivel tartozunk nemzetünknek.

Tartozunk azoknak, akik hordozták a terhet évszázadokon át, akik vállalták az elmúlt esztendőkben is, száz esztendőben is, száznégy évben is a terhet, és akik bízva, bízva mondták, hogy Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre, és te leszel ezután is a mi oltalmunk és segedelmünk”

– hangsúlyozta az unitárius lelkész. Azt is hozzátette, hogy a magyar nemzet – bármennyire is hatalmas nyomás van rajta – él és élni fog, mert

az Úristen olyan génekkel áldott meg minket, olyan élni akarással, hazaszeretettel, anyanyelv-szeretettel, hogy évszázadok múlva is, akár itt, akár a Kárpát-medencében, ezen a nyelven fogunk imádkozni, egymást biztatni és támogatni.

Összefogás nélkül nem beszélhetünk érdemben a magyarság jövőjéről

Perczel László konzul, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának képviselője is köszöntötte az egybegyűlteket, majd kiemelte, hogy a Kárpát-medencei magyarságnak, akár az anyaországban, akár itt, Marosvásárhelyen,

újra és újra emlékeztetnie kell magát, hogy valódi összefogásra van szükség.

A nemzeti összetartozás napja minden magyar érzelmű ember ünnepe. Ugyanakkor figyelmeztetés arra is, hogy az összetartozás érzése, vagyis összefogás nélkül nem beszélhetünk érdemben a magyarság jövőjéről – mondta el a csíkszeredai konzul.

Amikor a magyar parlament 2010-ben úgy döntött, hogy június 4-ét a nemzeti összetartozás napjaként fogjuk ünnepelni, akkor ez nem üres szavakat, hanem konkrét, a nemzet boldogulását, sikerét célzó programot jelentett.

Az azóta eltelt években szerintem mindannyian tapasztalhattuk, hogy ez a program sikeresen működik és a Kárpát-medencei magyar közösségek javát szolgálja” – tette hozzá Perczel László.

Alázatot, szolgálatkészséget és áldozatkészséget üzen Trianon a politikusoknak

Zakariás Zoltán, az Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) országos elnöke külön üdvözölte az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének jelenlévő képviselőit, és mielőbbi felépülést kívánt a város polgármesterének, aki nemrég lábműtéten eset át, ezért nem lehetett jelen az ünnepségen.

Beszédében kitért arra, hogy alázatot, szolgálatkészséget és áldozatkészséget üzen a politikusoknak ez a nap.

Szükségünk van az alázatra, az áldozatkészségre és a szolgálatkészségre, mert nemzeti közösségeink, főleg az elszakított nemzeti közösségek nincsenek föltétlenül jó állapotban.

Az egyetlen megoldás az az, hogy a közösséget vissza kell hozzuk a közügyekbe, és az előbb említett tulajdonságok nélkül ez nem lehetséges. Úgyhogy ezeket a tulajdonságokat, aki gyakorolja, az a közösség érdekében és a nemzet érdekében cselekszik” – mondta el Zakariás Zoltán.

Az ünnepségen József Attila, Nem, nem, soha! című versét Szőlősi-Pénzes Szilárd színművész adta elő, a Bernády György Kamarakórus pedig ünnepi dalokkal emlékezett Trianonra.

A beszédek után a politikai szervezetek, a csíkszeredai főkonzulátus és a Magyar Vitézi Rend képviselői is elhelyezték koszorúikat az Összetartozás Harangjánál, amelyet az elmúlt évben avattak fel az unitárius templomkertben.

Ehhez az 1697-ben öntött unitárius kis harangot használták fel, a lábánál pedig az elszakított területekről hozott köveket helyeznek el.

Az ünnepség a történelmi egyházak papjainak és lelkészeinek áldásával, majd a székely és a magyar himnuszok közös éneklésével zárult.