A Dzsungel könyve és a Valahol Európában című musicalekből csendültek fel dalok a műsor nyitányaként szombat este, majd Veress Albert, a színház igazgatója köszöntötte az egybegyülteket. „Többszörösen ünnepet jelent számunkra ez az évad” – fogalmazott, utalva arra, hogy nemrég ünnepelték meg Fülöp Zoltán kollégájuk hetvenedik születésnapját, a gálával pedig a színház fennállásának a huszonötödik évfordulóját ünneplik.
A színházigazgató rámutatott, az ő és sokuk második otthonává és identitásuk részévé vált ez a színház. „És nemcsak az én identitásom, hanem a csíkszeredaiak identitásává is vált, hogy van egy Csíki Játékszín.
– jegyezte meg humorosan. Hozzátette, ennek a szűk családnak, ami a társulatot jelenti, van egy kiterjesztett része is, és ez a közönség, amellyel együtt nőtt fel a csíkszeredai színház. „Ez a mi közönségünk talán a legjobb közönség, amit színház kaphat, és ezért nagyon-nagyon hálásak vagyunk. Nélküle nem léteznénk.”
Az est folyamán két részben levetítették azt a Csiki István Zsolt által készített filmet is, amely a csíkszeredai színházalapítás időszakát, a kezdeteket, valamint a jelenlegi törekvéseket mutatja be, betekintést nyújtva a kulisszák mögé. A filmben látható korabeli felvételeket a Csíki Tévé, a Rubin Stúdió és a Román Televízió Magyaradásának archívumából válogatták be, köszönhetően Daczó Katalinnak, Berszán Árus Györgynek, Csúcs Péternek és Csúcs Máriának.
A gála publikumának soraiban szép számban voltak olyanok, akik hosszabb vagy rövidebb időre a Csíki Játékszín társulatát erősítették. A színpadra invitált Parászka Miklós színházalapítót, aki húsz éven át volt a Csíki Játékszín igazgatója, valamint Erdei István egykori alpolgármestert felállva, vastapssal köszöntötte a közönség.
Parászka Miklós a színház alapításával kapcsolatban felelevenítette, hogy 1998-ban vendégrendezőként dolgozott Marosvásárhelyen, Moliére A fösvény című darabját próbálták Hunyadi Lászlóval a főszerepben. Ekkor keresték meg őt Csíkszeredából a javaslattal, hogy szeretnének a városban egy hivatásos színházat. Kért egy kis gondolkodási időt, és egy hét múlva jelentkezett is azzal, hogy vállalja.
„Mindössze annyi történt, hogy én leültem Hunyadi Lacival egy kávé mellé, elmondtam az újdonságot és ő váltig állította, hogy Csíkszeredának nagyszerű közönsége van. És akkor én már csak annyit mondtam, hogy
Erdei István visszaemlékezett, amikor 1992 után alpolgármester lett, nagy volt a nyomás rajtuk, mert rengeteg ember színházat akart, erre pedig több próbálkozás is történt.
„Volt, aki azt mondta, hozzuk el Gyergyóból a Figurát, de a testület nem egyezett bele. Támogattunk egy amatőr színházi csoportot, de az sem vált be. Adorjáni Károly mondta, hogy
A testület beleegyezett, hogy legyen egy színház Szeredában, kaptam egy felhatalmazást, hogy szervezzem meg. Elmentünk Vásárhelyre, Parászka Miklóssal leültünk egy asztalhoz, mellettünk Hunyadi László, Adorjáni Károly, Várday György, Forró Miklós. (…) Parászka Miklós megjelent a testület előtt, bemutatta a programját, hogy hogyan képzeli el a színházat, és kért egy évet. Azt mondta, hogy színházat egyik napról a másikra nem lehet. Egy éven keresztül építette fel a csíki színházat” – mesélte Erdei István, hozzátéve, az akkori körülmények nagyon rosszak voltak.
– erősítette meg Parászka Miklós, aki arról is beszélt, hogy kialakult egy elképzelés, hogy egy népszínházat kellene elindítani. „Szakmán belül ez a szó sokaknak fáj egy kicsit, mert nem pontosan, vagy másként értik ezt. Azt gondolják, hogy a népszínház valami együgyű dolog. Holott arról van szó, hogy széles közönséget szeretne elérni a népszínház, sok műfajt visz színpadra, ért ezeknek a színpadi műfajoknak a technikájához, és képes minden műfaj által az emberábrázolásra. Na, ettől népszínház a népszínház.
Hálásan megköszönöm a jelenlegi társulatnak, hogy ezt az utat nem adták fel, és messzemenően értékelem, hogy mindamellett tele vannak kreativitással, új ötletekkel, és állandóan tudnak újítani, hiszen ha egy vidéki színház nem tud megújulni, akkor unalmassá válik, közhelyessé és akkor nem fog bejönni a néző. Az újítás kényszere vidéken még hangsúlyozottabban megvan, mint a jobban ellátott szakmai vidékeken.”
Végezetül köszönetet mondott mindenkinek, aki velük tartott ezen az úton: a társulatnak, a háttérmunkásoknak, a nézőknek, a városvezetésnek, a városnak, amely magához ölelte ezt a színházat.
A műsor keretében Lőrincz Ágnes és Manfrédi Annamária, valamint Nagy Csongor nyújtott át ajándékképpen egy-egy dalt a társulatnak és a nézőknek.
A színház fenntartója, Csíkszereda Polgármesteri Hivatala részéről Sógor Enikő alpolgármester köszöntötte az ünneplőket. „Huszonöt évvel ezelőtt Csíkszereda felismerte és felvállalta egyik elsődleges feladatát a térségben: Erdély legnagyobb tömbben élő magyarságának, Csík népének kulturális központjává válni. A közönség, az igény évtizedek óta adott volt, hiszen minden emberben, közösségben ott az ősi szükséglet a szembenézésre, a fejlődésre, és ehhez a művészet és a kultúra a legorganikusabb eszköz.
megteremtve a megfelelő feltételeket is a színházindításhoz. Csak egy pár nevet mondjak: Adorjáni Károly, Borsody Zoltán, Erdei István, Forró Miklós, Gergely András, Péter István, Csedő Csaba, és akiket idehívtak, a nagyobbak, Parászka Miklós, Fülöp Zoltán, Hunyadi László, és picit később Szilágyi Nóra. Köszönjük nekik együttesen és a hozzájuk csatlakozó helyi alapítóknak, mint Szederjesi Ferenc is például, hogy ma itt van ez a színház.”
Mint mondta, az önkormányzat töretlenül támogatja a színházat. „Ott állunk erőforrásaink, törvényes lehetőségeink által meghatározottan, de teljes szívvel támogató szándékkal.”
Az alpolgármesteri köszöntőt követően átadták a színház hagyományos elismeréseit: a Hunyadi László-díjban ezúttal Nagy Gellért színész részesült, a Kulissza-gyűrű új tulajdonosa pedig Csóti Zselyke művészeti titkár. A műsor végéhez közeledve Veress Albert Vladimir Anton művészeti vezetőt is a színpadra szólította, aki kiemelte, hogy
nem készült beszéddel, hiszen szerette volna, ha csak magyar szó hangzik el ezen az estén a színpadon.
„Nagyon sokat köszönhetek ennek a kultúrának. Oly módon gazdagodtam, amelyre nem számítottam, és nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek veletek, mellettetek” – fordult a társulat felé. „A szívem egy nagy-nagy részével tartozom nektek. Isten éltessen, Csíki Játékszín!”
Finálé szag van a levegőben – jegyezte meg Veress Albert, és mivel nincs szülinap torta nélkül, a gálát záró dal előtt be is hoztak egyet a színre. A fináléban Ráduly Gábor zongorista közreműködésével Bereményi Géza – Cseh Tamás – Másik János ismert dalának némiképp átírt változatát énekelte a társulat: „Azt mond meg nékünk, hol lesz majd játszóhelyünk? /Maradunk itt, vagy egyszer majd tovább megyünk? / Itt van a színház, vagyunk játszói, / maradunk itt, neve is van: Játékszín.”
