Az idei Orbán Balázs-díjat olyan személyek kapták, akik
hisznek a múltból építkező székelyföldi jövőképben, abban a megújulásban, amely hagyományainkon, épített örökségünkön, autentikus értékeinken alapszik.
Fáradhatatlanul munkálkodnak a régmúlt kor örökségének helyreállításán, előtérbe helyezve a fenntarthatóságot, valamint ezek közösségi és kulturális körforgásba való bekapcsolását.
Nemcsak múltunkat őrzik, hanem inspirációt is adnak a jövő generációjának
– hangzott el az ünnepségen.
Az egybegyűlteket elsőként Bíró Barna Botond, Hargita megye tanácsának alelnöke köszöntötte elsőként, aki beszédében kiemelte, az esemény egyben annak az ünnepe is, hogy Székelyföld három megyéje együtt tud gondolkodni, védvonalat felállítani és együtt eredményesen tudnak dolgozni.
A magyar kormány és a főkonzulátus nevében Both Hajnal konzul tolmácsolta elismerésüket az idei díjazottaknak munkájukért.
Háromszék díjazottjának idén gróf Mikes Katalint választották, aki hazatérőként a szülőföld kötelékét sosem szakította el, bár kényszerűségből évtizedeken keresztül élt külföldön.
– méltatta Tamás Sándor, Kovászna megye tanácsának elnöke a díjazottat.
„Mikes Katalin elődjeit a magyar történelem nagyjai között tartják számon, akik századokon át hittel, hűséggel és tisztességgel szolgálták hazájukat és népünket. Katalin láncszem múlt és jövő között, akinek a gondviselés a történelem sorsfordító pillanatában az újrakezdést adta feladatul. Neki nem török, tatár, labanc, hanem a kommunizmus jutott” – ismertette laudációjában Oláh-Gál Elvira, aki életútjára is kitért.
Miután szászfenesi családi otthonukat lerombolták és az alig négy éves kislány édesanyjával, valamint nagyanyjával nincstelenné vált, családjuk szétszóródott. Katalint egy szentkatolnai család fogadta be, az édesanyát többször kitelepítették.
Később Kolozsváron tanult, majd 16 évesen Ausztriába költözött. Itt ismerkedett meg leendő férjével, Shuvendu Basu Roy Chowdhury of Ulpur, hindu arisztokrata család leszármazottjával. A két hasonló sorsú fiatalnak két gyermeke született.
Az 1990-es romániai fordulat után kezdődhetett el családja számára a jogtalanul elkobzott örökség visszaszerzése.
A romokból építették fel új szemlélettel a családi birtokot. Gazdasági vállalkozásaik a családi hagyományt követték: lépést tartani a fejlődéssel, munkahelyeket teremteni a helybelieknek, megőrizni az épített örökséget és a közösség javára fordítani”
– részletezte Oláh-Gál Elvira.
„A három székelyföldi megye azzal a céllal hozta létre az Orbán Balázs-díjat, hogy ezáltal is köszönetet mondjunk mindazoknak, akik nem csak azt teszik, ami a kötelességük, hanem ami ennél sokkal több. (…)
Maros megye idén egy olyan egyesületnek ajánlja fel az Orbán Balázs-díjat, amely tevékenységeink révén arra törekszik, hogy a hagyományos népi kultúrát visszacsempéssze a mindennapokba.
– mondta Kovács Mihály-Levente, Maros Megye Tanácsának alelnöke.
Az alelnök beszédét követően Orendi István méltatta az egyesület tevékenységét. Kiemelte, hogy a Világló Egyesület közösségében megvan az érzékenység a fiatal generációk és a hátrányos helyzetűek kultúrára való nevelésére.
Hozzátette, a Magyarfülpösi Szórványkollégium hátrányos helyzetű gyerekei, a sárospataki roma gyerekek, a kisiskolások, a marosszéki ébredő tehetségek táborának, a hangszeroktatás és a karácsonyi koncertek résztvevői, valamint a pedagógusok és a pedagógusnövendékek mind Világlósok munkájának az alanyai és az egyesület által megszerzett tudást továbbítják.
„A gyerekeknek és a felnőtteknek egyaránt szervezett Folknapok, Zeng a Lélek című népdaléneklő alkalmak, és az élőszavas mesemondást középpontba állító események mind a népi kultúra által építenek közösséget, illetve szolgálnak örömforrásként.
– összegezte Orendi István a Világló Egyesület munkásságát. A díjat az egyesület képviseletében Erdei Beáta vette át.
„Az elmúlt 16 évben a három megye együttműködésével közös kulturális értékeinkre rá tudtunk csodálkozni. Jó látni egymás térségeinek az értékeit, azokból tudunk merítkezni, kapcsolatokat építeni és töltekezni” – fejtette ki Borboly Csaba, Hargita megye tanácsának elnöke. Mint mondta,
az ünnepeltek olyan emberek, akik szívben és lélekben is olyan teljesítményt nyújtottak, amely erőt ad mindenki számára a folytatáshoz és ahhoz, hogy az elkezdett utat tovább tudja mindenki folytatni, illetve a múlt és a jelen alapján jövőt lehessen tervezni, ezzel a térség kulturális értékei bővülhessenek.
Lőrincz Zsuzsannának munkásságát Szabó Attila méltatta, beszédében úgy fogalmazott, hogy neve összefonódott az Artera névvel, hiszen bő negyed évszázada ő alkotta meg az Artera Alapítványt, mely kuratóriumának elnöke lett. Ugyanakkor nevéhez számtalan rendezvény fűződik, hiszen ő kezdte még huszonnégy éve a karácsonyi betlehemes találkozókat, de
Mesefalu-alkotótáborok és húsvéti rendezvénysorozatok szervezésében is fő részt vállalt, ahogy a húsz alkalommal megszervezett Míves Emberek Sokadalma is kitartásának és munkájának gyümölcse.
Emellett Zsuzsa néni akkreditált felnőttképzésekért is felelt. Részt vett az Erdélyi Kézműves Céh létrehozásában, kezdeményezte a Székelyföldi Kézművesek Egyesületének megalapítását, és tucatnyi éve tulajdonosa az alapítvány a Transylvania Authentica védjegynek.
Mindamellett, hogy Lőrincz Zsuzsánna a közélet kiemelkedő alakja, négy gyermek édesanyja és többszörös nagymama. Személyéről Szabó Attila laudációjában kiemelte, hogy
a közösség tűzcsiholója, lelkes és lendületes, ugyanakkor konok is, amely több alkalommal pozitívumot jelentett.
„Múltból táplálkozó és jövőépítő” – fogalmazott Szabó.
Az ünnepségen ugyanakkor születésnapja alkalmából is felköszöntötték Zsuzsa nénit a szervezők.
