Érezhető, hogy változik a hangulat a nyugati világban, és talán mégiscsak sikerül véget vetni a háborúnak, de mi lesz utána? – tette fel a kérdést a panelbeszélgetés moderátora, Boris Kálnoky, a Mathias Corvinus Collegium Alapítvány Média Iskolájának vezetője.
Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke négy kérdést érintett, elsőként felhívta a figyelmet a Patrióták Európáért politikai pártcsalád megszületésére, és arra, kulcsfontosságú kérdés, hogy milyen arculatot fog ölteni. Mint mondta, a természet adta jogoknak és írott jogoknak a védelme egyaránt fontos lesz az elkövetkezendő időszakban, és felhívta a figyelmet az egyéni jogok mellett a Kárpát-medencében a közösségi jogok védelmének fontosságára is mint az interetnikus kapcsolatok rendezésének az eszközére.
Ezt követően az orosz–ukrán, azaz a keleti front kérdésére tért át. „Hangsúlyosan kell föllépnünk azzal a gondolatmenettel, hogy
És az ukránok számára az európai, demokratikus és szuverén jövő akkor lesz lehetséges, ha a lehető legrövidebb időn belül sikerül elérni a tűzszünetet, és sikerült elindítani azt, hogy ne a tábornokok, hanem a diplomaták befolyásolják a folyamatokat. De ehhez hangsúlyoznunk kell, hogy kiállunk Ukrajna területi integritása és szuverenitása mellett is, még akkor is, ha Ukrajna területi integritása támogatásának és megvalósításának a hogyanját, azt nem kívánjuk mi megmondani.”
Hangsúlyozta, a jelenlegi háborús helyzetben beszélni kell a másik háborúról is, ez pedig a közel-keleti háború, hiszen október hetedikével kiújult egy több tízezer áldozatot követelő brutális konfliktust, és ennek a déli frontnak a keleti front és a nyugati helyzet után szintén megfelelő figyelmet kell szentelni.
Végül a globális erőviszonyok kérdését említette. „Szemmel láthatóan van egy olyan teória, hogy itt egyfajta globális multipolaritás irányába mozgunk. Ha valamilyen irányba mozgunk, akkor ez alapvetően egy bipolaritás. Egy kínai–amerikai bipolaritásnak vagyunk nyomon kísérői. Ennek kapcsán fogalmazódott meg az az evidens nézet, hogy
Nyilvánvaló, hogy nem érdekünk a blokkosodás. Ugyanakkor, fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a blokkosodás csak az egyik folyamat. A másik folyamat, hogy egyre intenzívebb a kínai–amerikai egymásrautaltság és a kínai-amerikai együttműködés is.”
Kiemelte, meg kell találni azt a pillanatot, hogy akár az amerikai, akár a kínai viszonylatból hogyan lehet a legtöbbet kihozni. „Világossá kell tennünk, hogy a keleti nyitás, vagy a kínaiakkal való együttműködés egyáltalán nincs ellentétben a NATO, illetőleg az Európai Unió iránti elkötelezettségünkkel. A kettő egymás mellett nagyon jól megfér.”
Szilágyi Zsolt, a Pro Universitate Partium Alapítvány kuratóriumi tagja úgy véli, most olyan változásokat élünk meg, ami után nem túlzás azt mondani, hogy a világ nem lesz többet olyan, mint amilyen volt azelőtt. Mint mondta, egy markáns európai akarat nélkül tulajdonképpen a nagyhatalmaknak van kiszolgáltatva Európa is. És egy fegyveres konfliktus esetén bizony rádöbben arra, hogy mennyire „védtelen”.
Azt is hozzátette, látható, hogy nem lettek jobbak a Nyugat esetleges tárgyalási pozíciói, vagy Ukrajna esetleges tárgyalási pozíciói a háború előrehaladtával. „Két logika figyelhető meg a nyugat-európai országoknak az orosz háborúhoz való viszonyulásában. Az egyik egy kicsit hidegháborús logika.”
Hozzáfűzte, a hidegháborús logika szerint le kell gyengíteni a háborúval Oroszországot, és ezzel visszaszorítani, és olyan mennyiségű fegyvert felhalmozni, hogy az oroszok, az orosz gazdaság ezt ne bírja. De az orosz gazdaság képes volt két év alatt egy hadigazdaságra átállni, tehát nem roppant meg, és az sem igaz, hogy az energiaembargó túlságosan fájna nekik – hangsúlyozta.
Szilágyi szerint a másik a diplomáciai logika, amely szerint nincs a konfliktusnak megoldása, kimenetele, vége a harctéren, mert
simán beállhat egy olyan kisebb-nagyobb intenzitással létező állófront, vagy a konfliktus olyan típusú lefagyása, amely nem tűzszünetet jelent, hanem egy háborús állapot konszolidálását,
ami viszont tovább fogja gyengíteni Európa gazdaságát és Európa esélyeit.
Mesterházy Attila, a Szocialisták és Demokraták baloldali párt elnöke visszautalt Orbán Viktor miniszterelnök tavalyi tusványosi beszédére, amikor is úgy fogalmazott, hogy a politikát három idősíkon érdemes értelmezni: taktikai, stratégiai és történelmi.
„A miniszterelnöknek a politikája külpolitika tekintetében téves, a taktikai, a stratégiai és a történelmi idősíkon is.” Felszólalásában kiemelte, a bipoláris világrend összeomlása után létrejött egy unipoláris világ, amiben az Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom. Egyetért azzal – hangzott el –, hogy blokkosodás zajlik, és hangsúlyozta, hogy a blokkosodás Magyarországnak nem érdeke.
Ebben a helyzetben általában az szokott lenni az elvárás, hogy a saját szövetségesi rendszerünk felé húzódunk. Tehát mi elkezdjük segíteni azt a szövetségesi rendszert ebben a konfliktusban, még akkor is, hogyha valóban ez nehézségeket is okozhat Magyarország számára. (…) Szerintem Orbán Viktor nem hasznos idióta, hiszen a hasznos idióta nem tudja, hogy miért csinálja azt, amit csinál. A magyar miniszterelnök tudatosan csinálja azt, amit csinál, és ez egy racionális gondolkodásból téves helyzetértékelés, téves jövőkép. De mégis racionális megfontolás alapján próbálja Magyarországot lehorgonyozni ahhoz a szövetségesi rendszerhez, ahová soha nem akartunk és soha nem is tartoztunk.”
Csoma Botond, az RMDSZ képviselőházi frakciójának vezetője három témát érintett beszédében: az orosz–ukrán háborút, a Közel-Keletet és a Távol-Keletet. Mint mondta, az orosz–ukrán háború kapcsán az látható – főként az utóbbi hónapokban –, hogy egy állóháború zajlik. A frontfonalak nem igazán mozognak, és katonai szempontból nem lehet komoly jóslatokba belemenni ebben a pillanatban, hogy mi lesz ennek a háborúnak a kimenetele.
„Ami a béketárgyalásokat és a diplomáciai tárgyalásokat illeti, jelenleg úgy tűnik, hogy az ukrán politikai elit úgy gondolja, hogy ha ezek a tárgyalások beindulnának, tekintve valamennyire a katonai helyzetet is, ez kizárólag az orosz érdekeknek kedvez. (…) De nyilván az egy közhely és egy alapvetés, hogy egy háborúnak végül is bizonyos tárgyalásokon lehet csak véget vetni.”
A Közel-Kelettel kapcsolatban kifejtette, meglátása szerint
október 7-én megdőlt egy olyan izraeli biztonsági feltételezés és hipotézis, amely éveken keresztül működött, nevezetesen az, hogy a fal megvédi Izraelt a terrortámadástól.
Áttérve a harmadik kérdéskörre, Kínára és a Távol-Keletre, kifejtette: „Ami világháborúhoz vezethet, az a Kína és az Egyesült Államok szembenállása. (…) Trump idejében Trump nagyon sok olyan intézkedést hozott, aminek az volt a célja, hogy az Amerikai Egyesült Államok Kínával szemben határozottan lépjen fel, és azt is hozzátenném, hogy Biden, a demokrata adminisztráció viszont nem sokat változtatott ezzel kapcsolatosan. Tehát nekem van egy ilyen hipotézisem, hogy valamennyire létezik egy konszenzus a republikánusok és a demokraták között, hogy hogyan kell Kínához viszonyulni, és itt a kemény vonalat értem a konszenzusnak, ami nem biztos, hogy feltétlenül jó.”
Elmondta, jelenleg Kína és az Egyesült Államok viszonyát három strukturális tényező befolyásolja:
A panelbeszélgetés meghívottjaként jelen volt Mihai Răzvan Ungureanu egyetemi tanár, Románia korábbi miniszterelnöke. Hangsúlyozta, valójában nincsenek válaszok, és meg kell fogalmaznunk válaszokat a kérdéseinkre. „Hajlamosak vagyunk a békéről beszélni. Hajlamosak vagyunk a háború értelméről vitatkozni, miközben az igazság jelen pillanatban teljesen más, mint amit az eddigi tapasztalatainkból ismerünk. (…)
– mutatott rá. Mit jelent a győzelem ebben az esetben? – tette fel a kérdést. „Hajlamosak vagyunk a győzelem klasszikus megnevezését adni: valaki elveszíti és valaki megnyeri a csatát.” A béke általában rendkívül költséges, a háború kevésbé – hangzott el.
