Takó István plébános házigazdaként üdvözölte a jelenlevőket, majd rövid eszmefuttatásában arról elmélkedett, hogy
a régi időkkel ellentétben, amikor az iskolába azok jártak, akik akartak, és képesek is voltak tanulni, mennyivel nehezebb dolga van ma a pedagógusoknak.
Moldvai Katalin Elfogy a levegő című filmjét ajánlotta a jelenlevők figyelmébe, hiszen a tanév folyamán sok tanár, tanító kerülhet a filmbeli főszereplő helyzetébe. Mégis igent kell mondani a hivatásra, a felvállalt munkára – mondta a plébános.
„Csendesedjetek el és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” – erre a 46. zsoltárból vett versre építette mondanivalóját Zelenák József evangélikus esperes. Szerinte mindenkinek szüksége van a biztatásra, az újrakezdésre a mindennapokban,
ráadásul a pedagógusnak mindig készenlétben kell lennie, a vakációban is lármafaként kell állnia, és példát mutatnia emberségből, magyarságból, szakmai tudásból.
Egyébként is rengeteg többletmunkát kell kifejteniük ahhoz, hogy megfeleljenek mind a maguk, mind a diákok és a szülők elvárásainak – bizonygatta a lelkész.
Isten segítségéért fohászkodott a tanárok, tanítók, szülők nevében Dénes Előd vártemplomi református lelkész, de a diákok lelki támogatását is kérte.
A közösen elmondott Miatyánk után a 80-as éveit taposó Péter Sándor vallotta be a maga során, hogy ma is lelassít minden iskola előtt, mert érdekli, ami ott történik.
Felidézte azokat a sikerélményeit, amelyek pályakezdőként, fiatal tanárként megerősítették hivatásában: az ablaktalan baróti tanteremből, ahol tanított, orvosok, ügyvédek, kiváló szakmunkások kerültek ki, és
biztatására megtáltosodott, osztatlan elismerést vívott ki magának az osztálytársai által kiközösített, beszédhibás diák.
„Sajnálom azokat, akik nem látják arra érdemesnek ezt a pályát, hogy úgy járják végig, hogy nyomot hagyjanak maguk után” – fogalmazott. Az idős tanár szerint
az az ideális pedagógus, aki mosolyogva megy be az osztályba, és mosolyogva jön ki.
Kiss Imre Kovászna megyei főtanfelügyelő a „tanítókhoz” (ide értve a tanárokat, lelkészeket is) szólva kiemelte, hogy
minden tanév új, nemcsak az oktatási miniszterek és reformok érkezése és az ezzel járó kihívások miatt, de azért is, mert mások a diákok, és maguk a tanárok is változnak emberileg, szakmailag.
Azt is megemlítette, hogy a pedagógusok kénytelenek versenyezni a virtuális világ illúziókkal teli, ál-értékrendet képviselő, torz valóságával, amely mellett az ember, a diák mégis valóságos élményekre, élő kapcsolatokra vágyik.
A sok digitális eszköz mellett is rendkívül fontos az emberi tényező az oktatásban
– nyomatékosította Kiss Imre.
Incze Melinda tanárnő eddig minden ökumenikus istentiszteleten verset mondott, ez idén is megtörtént. Választása Méliusz József Holtak romok szavak madarak című versére esett.
Zárásként Péterfi Ágnes unitárius lelkész kért áldást a jelen- és távollevő pedagógusokra, szülőkre, gyermekekre, majd a magyar himnusz eléneklésével zárult az ünnepélyes alkalom, amely után kötetlen beszélgetésre is alkalom adódott.
