„Édes Istenem, köszönöm!” – ez volt az első gondolata Balogh Csillának, amikor előtűnt a látóhatáron Csíksomlyó kegytemploma. A Budapestről gyalogúton érkező zarándok a Székelyhonnak elmesélte, hogy
Mária lábánál nem kértek semmit, csak hálát adtak.
Úgy érezte, hogy mindent megkaptak az úton, amire szükségük volt: azt a sok jót és nagy szeretetet az emberektől.
A zarándokútjuk Budapesttől Csíksomlyóig húsz napon át tartott, hozzávetőleg 750 kilométert tettek meg gyalog.
A Marosvásárhely utáni szakaszon kitérőket is tettek Énlakára, Sükőre, és Csíkcsicsóba. Végül innen érkeztek be Csíksomlyóra. Kezdetben hárman indultak útnak, időközben azonban Parai Istvánnak személyes okokból haza kellett utaznia Magyarországra, így ketten folytatták az utat Ozsváth Ferenccel.
Panziókban, családoknál szálltak meg, mindenhol a magyarokra, székelyekre jellemző vendégszeretet fogadta bőségesen megterített asztallal.
Szálláshelyeikről szalonnával, pálinkával, főtt tojással, minden földi jóval megtraktálva indították őket útnak. Kolozsvár után az egyik román településen pedig
a polgármesteri hivatal román alkalmazottai kínálták meg forró kávéval és főtt tojással, amikor átázva, átfázva megpihentek a hivatal lépcsőjén.
Gyulakután például a Gábor-cigányok tömték tele a kezüket enni és innivalóval, még pénzt, szállást, és szállítást is felajánlottak számukra.
Székelyföldet pedig Balogh Csilla egyszerűen csak tündérországnak nevezte: mint fogalmazott,
itt is csodálatos tájakon vezetett át az útjuk, hiszen igyekeztek nem aszfaltúton közlekedni.
Udvarhelyszéken medvét is láttak a szálláshelyüktől nem messze. Szentegyháza után, a Mária-úton voltak olyan erdős szakaszok, ahol nagy medvenyomokat láttak, ezeken a helyeken végig síppal, kiabálva haladtak át.
Csíkszeredába csütörtökön érkeztek meg, majd Csíkcsicsóba is elmentek, mivel a „lábukban volt a menés”. Éjszakára itt szálltak meg, pénteken pedig visszatértek Csíksomlyóra. Itt több százezer zarándokkal együtt vesznek részt a pünkösdi búcsús szentmisén.
– összegzett a budapesti zarándok.
