Koszovóban 1998–1999-ben fegyveres összecsapások voltak a szerbek és a koszovói albánok között. A NATO 1999. március 24-én indított légicsapás-sorozatot Jugoszlávia ellen. A koszovói nemzetközi békefenntartó erők, a KFOR katonái 1999. június 12-én vonultak be Koszovóba. E támadással vetettek véget Slobodan Milosevic jugoszláv elnök koszovói albánok elleni erőszakkampányának. Az akkor már csupán Szerbiából és Montenegróból álló országot 78 napig bombázták,
a hadművelet legfőbb célja az volt, hogy elkerüljék a humanitárius katasztrófát Koszovóban, ahol a szerbek etnikai tisztogatásba kezdtek az albánok ellen.
Az 1998–1999-es koszovói háború folyamán a becslések szerint 10–12 ezer ember vesztette életét Koszovóban, többségük albán nemzetiségű volt, 1600 embert még mindig eltűntként tartanak nyilván. Koszovó kilenc évvel később,
2008. február 17-én kiáltotta ki függetlenségét Szerbiától, de Belgrád ezt azóta sem ismeri el, és továbbra is saját, déli tartományának tekinti a többségében albánok lakta területet.
Albin Kurti koszovói miniszterelnök szerdán a koszovói hadsereg ünnepi felvonulásán vett részt, ahol kijelentette, a koszovói haderő még soha nem volt ilyen erős és ilyen jól felfegyverzett, és soha korábban nem állt ennyire készen arra, hogy megvédje az ország területét és szuverenitását, valamint az ott élőket.
A miniszterelnök a parlament ünnepi ülésén is felszólalt, ahol kiemelte,
az ország célja az európai uniós és a NATO-csatlakozás.
Mivel a NATO repülőgépei 1999-ben Bill Clinton akkori amerikai elnök és Tony Blair volt brit miniszterelnök kezdeményezésére kezdték meg a bombázást, a két politikust Koszovóban hősnek, illetve az ország legnagyobb támogatójának tekintik. Beszédében Albin Kurti nekik is köszönetet mondott.
