Az esemény alkalmából „Füles 70” feliratra cserélték a Csíki Játékszín előtti öt molinót a színház munkatársai, a színház előterét pedig a színész képei díszítették. Az ünneplés bevezetéseként megnyitott a színház egy fafaragásokból álló kiállítást, amely munkák egy részét maga Fülöp Zoltán készítette.
Veress Albert, a Csíki Játékszín igazgatója konferálta fel a kiállítást. Mint elhangzott, Füles, ha csak teheti, fafaragással foglalkozik, egyfajta meditatív tevékenységként tekint rá.
A megnyitó után következett a tényleges születésnapi ünneplés, ennek tiszteletére
lejátszottak egy harminc perces filmet, amiben egyrészt Fülest kérdezik az életéről és karrierjéről, másrészt ismerősei köszöntik fel születésnapi jókívánságokkal, akik személyesen nem tudtak részt venni a szombati eseményen.
A filmben a színész mesélt fiatalkoráról, a fafaragásról, a színházi életről.
Saját bevallása szerint a színházi életforma egy nagyon féltékeny szerető, nem engedi, hogy a normák szerint legyen az embernek családja, magánélete. A színházat szerelemként is értelmezte, amely sosem múlik el. Szó volt még az első színházi szerepéről, a színpadon megélt leglehetetlenebb pillanatokról, s arról, hogy nem az ő dolga megítélni, hogy milyen darabban volt jó – azt viszont belátja, hogy rengeteget hibázott. A film végén felmerült a kérdés, hogy mit ajánl azoknak a pályakezdőknek, akik még csak kóstolgatják a szakmát, erre válaszul azt adta, hogy dolgozzanak. Elmondása szerint tíz százalék tehetség és kilencven százalék munka teszi a jó színészt.
A film vetítése után a Csíki Játékszín nevében átadták a születésnapi ajándékát, egy elektromos rollert. Az ünnepelt meghatódott, de magát meg nem hazudtolva így reagált: „kicsit elkéstetek, inkább kerekesszéket kellett volna vegyetek”. Az ünneplés ezt követően külön gratulációkkal folytatódott, koccintással, majd a fafaragásokból készült kiállítás megtekintésével.
