A spanyol csiga is, mint számos egyéb külföldön őshonos kártevő, a szabad áruforgalommal került be Romániába. Akárcsak a szintén néhány éve megjelent puszpángmolyt, főleg a dísznövény-kereskedelemmel hozták be, hiszen a cserepes virágok aljára rakják le petéiket, amelyeket rendszeresen öntöznek, ez pedig kedvez nekik, így
észrevétlenül utaznak egyik országból a másikba a cserepes virágokkal
– mutatott rá Józsa Eszter növényvédelemmel foglalkozó szakember. Mint mondta, iszonyatos elszaporodásuk oka, hogy évi egy vegetáció alatt – ezek a csigák ugyanis egy évet élnek – négyszáz tojást képesek lerakni, és ami a legnagyobb problémát okozza, hogy
tarrágást képesek végezni.
A szakember ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a növénytermesztők napközben sokszor már csak a kárt látják, ezek a csigák ugyanis imádják a nedvességet, és éjszakai állatok, napközben pedig elhúzódnak árnyékos helyekre, emiatt sokszor észrevétlenek.
Eszter hangsúlyozta, ma már több természetes védekezési módszer is ismert ellenük, ezért ő a kémiai növényvédő szerek használatát el szokta hárítani, azt tanácsolva, hogy ez legyen az utolsó a háztartások kis veteményeseiben.
„Persze egyértelmű, hogy nagykereskedelemben be kell vetni a kémiai növényvédőszert, mert ott profitnak kell lennie, fenn kell tartani a gazdaságot” – fogalmazott. Mint megtudtuk tőle, a spanyol csigák ellen egyelőre egy növényvédőszer van engedélyezve, ez egy metaldehid anyagú
kék granulátum, amit el kell szórni a növények köré, és ha érintkezik vele a csiga, akkor vizet von el tőle, így egyszerűen kiszárad.
„Azt viszont tudni kell, hogy ennek a szernek van egy húsznapos élelmezés egészségügyi várakozási ideje, ami azt jelenti, hogy
– hívta fel a figyelmet, kiemelve, sokan a gazdák közül nem tudják ezt, és a növényvédelmi szakboltokban sem világosítják fel róla a vásárlókat. A dísznövénykereskedelem ilyen szempontból szerencsésebb, mivel azokat nem fogyasztjuk.
Eszter emiatt is szokta nagyon ajánlani a hozzá fordulóknak, hogy mindent vessenek be előbb, ami nem kémiai: itt már
a só, a méz és a hamu is szóba jönnek, ezekkel kapcsolatban azonban vannak ellentmondások.
Rámutatott, a sónak is vízelvonó hatása van, így ha beszórjuk vele a csigát, kiszárad, ám a talajnak és a növényeknek azonban nem tesz jót a só. „Nem azt mondom, hogy egy kis kertben nem lehet egy-két alkalommal lesózni a csigát, de az a baj, hogy nem egyszer-kétszer vannak jelen és nem is egyesével. Ezért el szoktam vetni a só ötletét.”
Mint mondta, hasonló a helyzet a mézzel és a hamuval is, amelyek a csigák ellen hatásosak ugyan, a talajt viszont lúgosítják.
A szakember véleménye szerint
nagyon jó módszer viszont a sörcsapda, amely a szagával odavonzza a csigákat.
Ehhez kis tálkákba kell tölteni a sört, és kihelyezni a kertbe, a csigák pedig belemennek. Mindössze egy hátránya van: a szomszédból is odavonzza a kártevőket, így lehet, hogy többször kell cserélni, mert egyetlen éjszaka alatt is megtelnek a tálkák.
Egy másik megoldás a tejsavócsapda, amely ugyanígy működik, csak sör helyett tejsavót alkalmaznak.
A szakember kitért arra is, hogy az egyik legjobb biológiai védekezési módszernek az indiaifutókacsa-tartás bizonyult. Ez a kacsafajta nagyon szépen elterjedt, sokan ismerik, jól végzi a biológiai szelekciót, előszeretettel fogyasztja a csigákat. Hátrányukra annyi írható, hogy kis palánták közé nem lehet engedni, hiszen nem lehet nekik megmondani, hogy ne tapossák le azokat.
„Ezért szoktam javasolni, hogy próbáljuk napközben zárt udvaron, a veteményestől távol tartani, és csak a kora hajnali vagy esti időszakban engedjük ki egy-egy órára, mert akkor csak arra van idejük, hogy a csigákat szedjék össze céltudatosan, arra pedig nincs, hogy a növénykéinket is megcsócsálják, mert arra is van példa.”
Beszélgetésünkből az is kiderült, hogy további természetes ellenségeik is vannak a csigáknak: a varangyok, a békák, a tarajos gőte, a lábatlan gyík, sőt a sün és a vakond is előszeretettel fogyasztja. „Tudom, nem sok kertben adatik meg, hogy ilyen állat legyen, de ha van, hagyjuk békén, mert jelentősen képesek gyéríteni a kártevőállományt.”
Mindezek mellett még egy saját maga által gyakran használt módszerre is kitért Eszter: a frissen lenyírt füvet kupacokban le lehet rakni a zöldséges köré, ami odavonzza a csigákat, amelyek nem a zöldségest fogják megcsócsálni, hanem a fűnyesedéket kezdik el előbb. Tapasztalata szerint akár tömegesen is megjelennek benne, és onnan könnyebb összegyűjteni. Ez is egyfajta környezetkímélő megoldás, és így a füvet is újrahasznosítjuk.
