A Mathias Corvinus Collegium szervezésében zajló beszélgetésen Pöltl Ákos kutató már az elején leszögezte, hogy nem a technológiával, hanem annak használatával van baj.
Három nagy problémás területről beszélhetünk, ami a helytelen, túlzott telefonhasználat kapcsán felmerül.
Az első, hogy a különböző alkalmazások profitmodell alapján készültek el, vagyis úgy fejlesztették ki, hogy azok beszippantsák a fogyasztót, és velük együtt a hirdetőket is. A második, hogy az állandó telefonhasználat bizonyítottan akadályozza az idegrendszeri fejlődést, a gyereknek ugyanis közben nem marad ideje egyéb fejlesztő tevékenységekre. Végül a telefonhasználat az átlagos többszörösére emeli az örömhormont, más néven dopamint, amely egyértelműen függőséget okoz.
Tanár vagy kulcstartó?
Jogosan merül fel a kérdés, hogyan férhet meg egymás mellett a telefonhasználat és az iskolai tevékenység. Az augusztusban nyilvánosságra hozott új diákstatútumban az áll, hogy nem fér össze a kettő, de valahol azért mégis. A szabályzat előírja, hogy a gyerekektől a telefont el kell venni, bezárni, a kulcsot az osztályfőnökre vagy igazgatóra bízni.
A tiltás azonban nem érvényes a speciális nevelési igényű diákok esetében, továbbá ha a pedagógus oktatási céllal vetetné kézbe. Ugyanígy szünetekben, „speciálisan kijelölt helyeken” is szabad használni.
– tette fel a kérdést Sztakics Éva, a Székely Mikó Kollégium igazgatója.
Hozzátette: nem arról van szó, hogy a törvénnyel szembemennének tanárként, vagy ezt sugallnák a gyerekeknek, hanem arról, hogy ennél alkalmazhatóbb megoldásra van szükség.
Lehessen használni, de jól
Az iskolaigazgató szerint nem feltétlenül a tiltás a megoldás. Nemzetközi példákkal élve elmondta, van olyan ország, ahol a gyerekek laptoppal, telefonnal járnak be az iskolába, de azokat a célnak megfelelően használják, nem Facebook-ot vagy TikTok-ot pörgetnek rajtuk. Ezért
érdemes a pedagógusnak úgy alkalmazkodni a technológiához, hogy a gyereket – aki így vagy úgy, de mindenképpen nyomkodja a telefonját – megtanítsa hasznosan tájékozódni az eszközön.
Ezzel szemben Zsigmond József, a sepsiszentgyörgyi önkormányzat képviselője úgy vélekedett: ha alkoholt, drogot nem lehet bevinni az iskola területére, telefont se lehessen, hiszen ugyanolyan függőséget okoz. Sőt, valódi veszélyforrás, ha a kéretlen üzenetekre, titokban készült, de hamar terjedő intim fotókra gondolunk.
Egyetért abban, hogy valóban meg kell tanítani őket a használatra, az önkormányzat ezért is törekedett felszerelni az iskolákat oktatási célú okos eszközökkel, de kizárólag csak olyan készülékeket szabadna engedélyezni, amelyeken kizárt többek között a közösségmédia-alkalmazások letöltése.
Sokszor a szülőktől ered a gond
Az iskolaigazgató is megerősítette, vannak olyan szülők, akik napközben rendszerint felhívják a gyereket, követik a helyzetüket az eszköz helymeghatározója segítségével. Ők egyrészt nem is egyeznének bele abba, hogy a telefonokat teljesen kitiltsák az iskolából, másrészt otthon nem tanítják önfegyelemre a fiatalokat.
Ezzel szemben állnak azok a szülők, akik teljesen tiltják az okos eszközöket, esetleg korlátozzák a keresési lehetőségeit, ezek a gyerekek pedig sokkal hamarabb találnak más alternatívát a káros, például pornográf tartalmak fogyasztására.
Pöltl Ákos szerint még egy 14 éves gyereknél sem alakul ki az önkontroll képessége, sőt, ha ennél is korábban szembesül a korlátlan használat lehetőségével, automatikusan függővé válik.
Kutatások szerint az ideálisnak bélyegezhető kor a 16-18 év lenne, ekkor már esélyesebb, hogy tudatos felhasználó váljon belőle. Mindaddig viszont érdemes távol tartani a korlátlan használattól, és nem kell félni attól, hogy lemarad, és nem fog felzárkózni a digitális kompetenciákban, hiszen ezek időről időre változnak, és az új generációknak nem kihívás eligazodni a virtuális világban.
Tájékozódni: ez a legfontosabb
A meghívottak egyetértettek abban, hogy minden szülő maga dönt a nevelés módjáról, de mindezt a már meglévő ismeretei alapján teszi. Emiatt szakértőknek, pedagógusoknak, tapasztalt szülőknek lenne a kötelessége, hogy minél többet beszéljenek róla, adják át az információt, tudatosítsák a jövőbeli édesanyákban és édesapákban, hogy mennyire veszélyes segítő kezek, korlátok nélkül felnőni a digitális világban.
Szabó Tamás, a sepsiszentgyörgyi Református Kollégium diákpresbitériumának elnöke a tanulók képviseletében elmondta:
a fiatalok érezhetően egymást, azaz a trendet követik. Ha el lehet érni, hogy szélesebb csoport mellőzze órán a telefont, akkor az válna „menővé.”
Azt is leszögezte, ehhez fontos, hogy az órák izgalmasan teljenek, függetlenül a tantárgytól. Pöltl Ákos ehhez annyit fűzött hozzá: ha valamit elveszünk, helyettesítenünk kell valamivel, a figyelmet át kell irányítani. A valódi, kemény munka pedig éppen ebben van mind a diák, mind a tanár, szülő szempontjából.
