Az előző két évben, nappali tábor formájában, román mesterek által ismerkedtek a gyerekek a kézműves maszkkészítéssel, mozaikrakással, fafaragással, közben pedig a nyelvet is tanulták, gyakorolták. Idén viszont
régi és újabb székelyföldi foglalkozásokat próbálhattak ki a gyakorlatban: nemezelést, agyagozást, varrást, kötélverést, gyertyamártogatást, szövést és gyöngyfűzést.
Benkő Éva mesemondó minden nap olyan népmesékkel kötötte le a gyerekek figyelmét, amelyek szorosan kapcsolódtak a mesterségekhez, és mert a változatosság üdít, népi mondókákkal, nyelvtörőkkel is szórakoztatta a gyereksereget.
A tábor célja a hagyományőrzés tudatos beépítése az iskolai nevelői munkába és rendszeres gyakorlásának jelentőségére rámutatni, mivel annak érzelmi, esztétikai, erkölcsi fejlesztő hatása vitathatatlan.
A néphagyományhoz kapcsolódóan átélt tevékenységek, élmények erős közösségépítő, összekovácsoló erővel bírnak, megerősítik a gyerekekben a nemzethez tartozás érzését is, állítják a pedagógusok. Ugyanakkor intenzív, komplex személyiségfejlődés zajlik minden ilyen alkalommal: kibontakozik a gyermekek kreativitása, közelségbe kerülnek a természettel, manuális készségeik erősödnek, anyanyelvük szeretetét, értését fejlesztik a népmesék, a mozgásos játékokban pedig testük és értelmük is fejlődik – mondta a Székelyhonnak Bedő Magdolna tanítónő.
A tábor pénteken táncházzal zárult, a szülők pedig megtekinthették a gyermekeik munkáit.
