A 77 éves Bodó Barna édesanyja egykor a sepsiszentgyörgyi Kossuth utcai 1-es számú általános iskolában (ma ez a művészeti középiskola) tanított magyar nyelvet, édesapja pedig a Székely Mikó Kollégiumban volt tanár. Ezért Bodó Mária emlékére olyan diák kapta az ösztöndíjat, aki a magyar nyelvet és kultúrát, a magyar értékeket érti és műveli, míg a Bodó Jenő ösztöndíjat a kollégium egy olyan középiskolás tanulója érdemelte ki, aki jól beszéli a román nyelvet.
Az ösztöndíjakat az alapító személyesen adta át csütörtökön Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Kollégium és a Plugor Sándor Művészeti Középiskola diákjainak.
Az ösztöndíj egy teljes évig, azaz még a vakáció során is folyósított havi 550 lejes juttatásból áll (az infláció miatt tavaly óta 50 lejjel nőtt az értéke), melyet egy pályázati dolgozattal érdemelhettek ki a diákok.
A Plugor Sándor Középiskola igazgatója, aki elkísérte diákját az ösztöndíj ünnepélyes átvételére, elmondta: nem volt olyan sok pályázó, mint az eddigi két évben – akkor 10-20-an is voltak –, éppen ezért némi fejtörést is okozott, hogy kit nyilvánítsanak nyertesnek; végül a hetedikes Neaga Eszter lett a szerencsés, ő mindössze egy szavazattal kapott többet társainál.
Diákját olyannak ismeri, mint aki lassabban bontakozik ki, és inkább a zenével (Eszter fuvolázik), mint szavakkal fejezi ki magát – mondta Ambrus Sándor tanár.
A Székely Mikó Kollégiumból a XII-es Nagy Ágota lett a kitüntetett. Mint Sztakics Éva igazgatónő elmondta,
Ágotát már fel is vették az egyetemre, és kollégiumi oktatói örülnének, ha román tanárként térne vissza a körükbe,
hiszen a tanári pálya nehéz, de sok elégtételt tartogat, ez az egyik legszebb hivatás.
Engednünk kell hozzánk jönni a szavakat
Bodó Barna bevezetésképpen elismerését és örömét fejezte ki azért, hogy kedden Klaus Iohannis államfő egykori iskolájának rangos elismerést adott át.
Sztakics Éva szavaira reagálva elmondta, édesapja is diákja volt a kollégiumnak, majd tanára is, a kommunizmus akkori eljárásai miatt négy éves kényszerszünet után kezdett románt tanítani. Kifejtette,
azért találja fontosnak, hogy a magyar nyelv és kultúra elsajátítását ösztöndíjjal is segítse, mert – Sütő András szavaival – „engednünk kell hozzánk jönni a szavakat”.
A román nyelvet illetően beszélt arról a tapasztalatáról, hogy amikor Temesváron oktatott, a Székelyföldről érkezett egyetemi hallgatók nem tudtak románul, inkább angolul akartak beszélni. A román nyelv ismerete pedig érdekük és föltétlenül szükséges az érvényesülésükhöz, csak akkor lehetnek „egyenlők” – szögezte le.
A diákokkal megkötött szerződés értelmében a többi ösztöndíjtól eltérően
a vakációban is folyósított ösztöndíjért mindössze annyit vár el az alapító a diákoktól, hogy azokban a hónapokban is vegyenek részt – esetleg önkénteskedjenek – valamilyen tevékenységen, még ha ez egy fesztivál, nyári tábor, vagy városlátogatás is, és arról írjanak egy beszámolót.
Váry O. Péter újságíró, a BMB ösztöndíjalap kurátora méltatta, hogy ebben az anyagias világban valaki következetesen és kitartóan támogat diákokat.
Érdeklődésünkre Nagy Ágota, a végzős kollégiumi diák elárulta, ő annak köszönhetően tanult meg jól románul, hogy édesanyja román óvodába íratta. Az óvodai évek alatt „felszedett” nyelvtudás főleg a nyelvtant illetően ért sokat, ennek is köszönhetően ma az idegen nyelvek közül a legnagyobb örömmel románul fejezi ki magát – mondta.
