Csíkszentdomokos pénteken felöltötte népviseletét, és nem véletlenül: hétvégén zajlik az első alkalommal megszervezett Folkmaraton.
A szervezők elképzelése egy olyan táncmulatság, ami nem ér véget az este közeledtével, hanem hajnaltól hajnalig, azaz 24 órán keresztül táncos cipők dobbanásától hangos a falu.
Táncosok és érdeklődők egyaránt népviseletbe bújva ünnepelnek, a nézőtéren még gyerekek is táncra perdültek a néptáncosokat látva. Az időjárás is kedvez a hagyományőrzőknek, enyhe szellővel megúszták a Folkmaratonon lévők – igaz, a táncosok fejéről néha le akarta fújni a kalapot a szél.
A nagyszínpadon egymást váltják a néptánccsoportok, különböző tájegységek népviseletét, táncát, zenéjét képviselve.
Voltak olyanok, akik kezükben kendővel táncoltak, így jelképezve fiatalságukat, mások a színes népviseletükkel jelenítették meg az egykori értékrendet.
Volt szabad tánc, legényes, de még táncos játék is, amit fiatalabb tánccsoport adott elő – egyszóval a magyarság színe-java megvillantotta magát. Tíz tájegység táncát mutatták be egymást váltva a táncegyüttesek, mindnek élő zene volt a kísérője.
A színpadon kívül is zajlik az élet,
egyik helyszínen kézművességet oktatnak, máshol gyermekjátékokkal szórakoztatják a kicsiket, de van, ahol népimesterség-bemutatókat tartanak.
A gyermekfoglalkozáson tulipánt és gomolyaszerű játékot nemezelhetnek a kicsik, tálat agyagozhatnak, népi bútormintákat festhetnek, vagy épp a bőrművességben próbálhatják ki magukat.
A népimesterség-bemutatón Sámuel Attila bőrdíszműves munkájába kóstolhattak bele az érdeklődők, továbbá Albert Lajos kovácsmesterébe, aki ottlétünkkor egy patkó kovácsolásával nyűgözte le a jelenlévőket. Jelen volt még Antal Tibor fafaragó is, aki rutinos mozdulatok révén mutatta be a szakmát.
A kultúrház mögött szintén mesterség-bemutatók zajlottak, egyesek a népviselet-készítésből leshettek el egyet s mást, vagy a szövés művészetébe avatták be őket.
