Az idősek számára rendkívüli eszmei értékkel bírt és bír ma is a könyvtár, hiszen ők még megszenvedték azt a végtelennek tűnő Ceaușescu-korszakot, amikor magyar könyvet alig lehetett kapni, és az ember megbecsült (és megvett) minden betűt, ami anyanyelvén volt nyomtatva.
A digitális világba beágyazódott X-generációnak (1965-1980 között születettek) még igénye van a könyvre, mert azt forgatva nőtt fel, de már nincs hol tartsa, az Y generáció pedig már az interneten keresi az olvasmányait. A mai 40-60 évesek pedig, főleg a tömbházakban lakók, a helyhiánnyal is küszködnek:
ragaszkodnának ugyan a könyvekhez, de gyűjtésüknek megálljt parancsol a szűkös tér.
Ha ilyenkor hagyatékként rájuk száll a szülők pár száz-, vagy akár pár ezer könyve, az komoly lelkiismereti problémát jelent számukra. Hiszen már a szülők is sokat rágódtak azon, hogy kinek jelent majd értéket az, amibe ők annyi energiát fektettek.
Az örökösök megpróbálnak gazdát találni a könyveknek, de a lehetőségek korlátozottak ezen a téren is.
A múlt század 70-es, 80-as éveiben kiadott magyar kötetek – főleg a Kriterion könyvkiadó által megjelentetettek – még több tízezres példányszámban jelentek meg, a könyvhagyatékokban ezért nagy számban megtalálhatók ugyanazok a címek. A szakkönyvek rég elavultak, azokra ezért nincs szükség.
Végül is mit fogadnak be a könyvtárak, kérdeztük meg Szonda Szabolcsot, a Bod Péter Megyei Könyvtár vezetőjét.
„Az adományozók 80 százaléka nagyjából ugyanazokat a könyveket kínálja fel a könyvtárnak – mondta az igazgató – ezekből viszont már csak ritkán van szükségünk egy-két példányra arra az esetre, ha a polcon lévőket rossz állapotuk miatt ki kell cserélni. Az az igazság, hogy
Néha házhoz hívnak, hogy vegyük szemügyre a hagyatékot, de azt többnyire már bedobozolva, bezsákolva találjuk, ez sem könnyíti meg a dolgunkat. Az viszont valóban segítség lenne, ha ilyen esetekben legalább egy szerző- és címlistát kapnánk előzetesen a könyvekről.
Az adományozó kedv jellemzően a húsvét és karácsony előtti nagytakarítási lázban fokozódik, illetve gyakori, hogy a lakásvásárlással együtt járó könyvtárat szeretnék az új tulajdonosok megmenteni – tudtuk meg a könyvtár munkatársaitól.
Szőcsné Gazda Enikő, a Székely Nemzeti Múzeum néprajzos muzeológusa elmondta, volt eset, hogy elhunyt tudományos kutató könyvtárát kínálták fel a múzeumnak átvételre, de ebben az esetben is arra szorítkoztak, hogy az illető saját szakterületének a szakkönyveit vigyék el, hiszen az abban levő bejegyzések, jegyzetek idővel felértékelődhetnek. A megkérdezett ebben látja az egyik járható utat:
az örökösök keressék meg azokat az embereket, akiket egy bizonyos témájú könyvek érdekelnek,
így legalább részben megmenthető az enyészettől a könyvtár. Érdekes, hogy amikor a végképp elavult, vagy ideológiailag terhelt kommunista könyvek egy része mégis kikerült a kukához, onnan nagyon hamar eltűntek.
Ugyanakkor Szőcsné Gazda Enikő rávilágított arra is, hogy a mai könyvkiadási gyakorlat szerint az igen kis, akár pár száz kötetes példányszámban megjelenő könyvek a tudományos kutatók számára rövid időn belül nagyon nehezen elérhetőkké válnak, még akkor is, ha néha – szerencsés esetben – fellelhetők az interneten. Ebből hátránya származik annak, akinek a tudományos munkásságát annak alapján is értékelik, hogy az illető kiadványra hányan hivatkoznak.
Gyakorlatias ötlettel szolgál a probléma megoldására Péter Sándor, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség háromszéki szervezetének tiszteletbeli elnöke, bár ez összefogást és némi emberi erőforrás megteremtését is feltételezi:
Ez nem az én ötletem, de van már előképe: Bogdán László író, újságíró özvegye a kézdialmási iskolának ajándékot több száz kötetet a férje könyveiből, Albert Ernő magyartanár és népköltészeti gyűjtő hagyatékából pár száz darabot a sepsiszentgyörgyi Gödri Ferenc iskolára hagytak.”
Ugyanakkor Péter Sándor is megtapasztalta, hogy egy könyvtárat fogadónak mekkora munkát jelent a rendszerezés, nyilvántartásba vétel – konkrétan a megszűnt Kós Károly Szakközépiskolából a Puskás Tivadar Szakközépiskolába átvitt könyvek esetében.
Mindezen erőfeszítések mellett azt feltételeztük volna, hogy valóban sok könyv kerül a kukákba, kukák mellé, de a sepsiszentgyörgyi köztisztasági vállalat, a Tega szóvivője megcáfolta feltételezésünket: nem jellemző, hogy tömegével találnának könyveket a szemétben –mondta Kiss Bence.
