– Gratulálunk a kiváló tanulmányi eredményeidhez! Milyen eredménnyel zártad az iskolát?
– Első osztálytól nyolcadikos koromig a csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskolába jártam, kilenc-tizenkettedik osztályban pedig a Márton Áron Főgimnáziumba, biológia-kémia osztályba. A négy osztály pontos médiáját nem tudom, viszont az érettségi vizsgát 9,71-es átlaggal zártam. A román nyelv és irodalom vizsgán 9,50-es érdemjegyet értem el, matematikából 9,60-at, magyar nyelv és irodalomból 9,75-öt, kémiából pedig tízest kaptam.
– Le a kalappal! Úgy értesültem, hogy nemcsak kiváló tanulmányi eredménnyel zártad az iskolás éveidet, hanem Csíkszéken a magyar diákok között te érted el a legmagasabb érettségi eredményt. Mi a titkod, hogy sikerült ezt elérned?
– Igazából nem tudom. Nagyon sok tanulással. Szerintem bárki, aki nekiül és megvan az elegendő akaratereje, képes rá. Tény, hogy nagyon sok munkát kell belefektetni. És persze
A tanórákon pedig odafigyelni, ugyanis a tanulásnak így a háromnegyede már megvan.
– Alkalmaztál valami speciális tanulási módszert, ami neked bevált?
– Igen, bár szerintem ezt sokan alkalmazták. A szekrény oldalára felragasztottam például minden írót, költőt, dátumot, képletet. Ezek mellett nagyon sokat segített a sport mint kikapcsolódás. Segített abban, hogy frissen tudjak nekilátni a tanulásnak.
– Hogyan tudtad összehangolni a tanulást és a sportot?
Már első osztálytól együtt „csináltam” a kettőt. Megszoktam, hogy reggel hattól voltak az edzéseim, általában nyolcig, onnan pedig egyből mentem iskolába. Ötödik osztálytól már bejöttek a képbe a délutáni edzések is.
És persze a fejlődésben, így például a koncentrálásban, a haladásban. Nem volt idő lustálkodni.
– Mit sportoltál és mióta? Az iskola mennyire volt gát a sportolásban?
– Műkorcsolyáztam már óvodás koromtól. Kisiskolás koromtól pedig versenyszerűen tájfutó vagyok. Olyan szempontból gát volt, hogy kilencedik osztálytól fél nyolcra kellett iskolába menni. Ekkor hagytam abba a korcsolyázást, mert az edzéseken az iskola miatt legtöbb ötven percet tudtam ülni, így nem volt értelme.
– És hogyha az idődnek ekkora részét kitöltötte a sport, meg a tanulás, ezen kívül mivel foglalkoztál? Volt-e egyáltalán időd bármire?
– Mivel a baráti társaság is korcsolyázott, így nem volt ezzel gond. Volt időm fuvolázni is, és persze olvasni mindig volt időm. Kilencediktől változott ez meg, ekkor már a tanulás kitöltötte a szabadidőmet. Na meg az osztálytársaimnak is karrierista mentalitása volt, nagy volt a versengés. Hiányzott is ekkor a szociális élet, de mindennek megvan az ára.
– A sportolást még tervezed folytatni?
A tájfutást mindenképp. Sajnos egy bokaficam miatt most nyáron nem tudom, de amint minden újra a régi lesz, folytatom.
– Milyen sporteredményeket értél el karriered során?
– Műkorcsolyából országos első voltam novice intermediate kategóriában, tájfutásból pedig W16 és W18 Balkán-bajnok voltam, továbbá W20 második helyezést értem el. Csapatbajnokságon pedig W21-ben harmadik helyezést értünk el.
– És hol tervezel továbbtanulni?
– Most voltam egy hetes táborban, amit a kolozsvári kémia és vegyészmérnöki egyetem szervezett. Azért mentem, hogy biztos legyek benne, oda akarok-e menni. És igen, most már bizonyos, hogy vegyészmérnökire szeretnék menni, Kolozsvárra.
– Miből merítesz motivációt?
Részben ez genetika a családunkban, másrészt pedig saját magamért csinálom mindazt, amit, mert tudom, hogy meg tudom csinálni. Rajtam múlnak az eredményeim.
