Sok minden szerethető napjaink Svájcában

Sok minden szerethető napjaink Svájcában

A fővárostól, Berntől 7 kilométerre fekvő kis településen, Bollingenben csendes az élet, délután alig van forgalom az utakon. Utazhatunk vonattal és autóbusszal a főváros felé, de sokan kerékpárral járnak be Bernbe munkahelyre vagy iskolába. Apropó iskola: Svájcban a tanév hosszú, nyáron csak négy hét a nagyvakáció, de van őszi, téli és tavaszi szünet is. Akárcsak a legtöbb munkahelyen, az iskolákban is az ebédszünet egy- vagy kétórás, majd újabb tanórák következnek. A középiskolák többsége a duális oktatáson alapul, az elmélet közvetlenül kapcsolódik a gyakorlathoz. A gyakorlati tanítás az, amelyre elsődleges figyelmet fordítanak.

A csendes vidéki hétköznapok

A kis vidéki településen minden ház körül virágos ligetek, gyümölcsös, zöldséges kert van, gyógynövényeket termesztenek. A házak mellett zöldövezetekkel eltakart garázsokat láttam, és

ha nem minden lakásnál, de két-három társulásának van egy-egy kis úszómedencéje.

Jártunk a helyi temetőben is, ahol meglepett, hogy nincs zsúfoltság, a síremlékek többsége egyszerű, a zöldövezet és a virágok pedig napi rendszerességgel gondozva vannak, minden temetőnek van alkalmazott kertésze. A síremlékek egyszerűek, számos fakereszt van, olyanok, amilyenekkel a székelyföldi temetőkben is találkozunk – igaz, egyre ritkábban.

Svájc felekezeti szempontból vegyes, a legnagyobb vallási felekezet a római katolikus, a lakosság 42 százaléka. Különböző protestáns felekezetekhez tartozik a lakosság mintegy 33 százaléka, a bevándorlók meghonosították az iszlám (4,5 százalék) és az ortodox (2 százalék) felekezeteket mint számottevő kisebbségi vallásokat. Katolikus vidéken jártunk, ahol

az ajtókon látszott a GMB házszentelési felirat, ezt azonban Székelyföldtől eltérőn nem krétával írták fel, hanem egy lehúzóssal ragasztották az ajtóra.

Meglátogattunk egy vidéki kórházban fekvő idős nénit is, akinek az volt a kívánsága, hogy vigyünk neki a saját kertjéből szedett virágcsokrot. A kórháznál meglepően sok a parkolóhely. Nincs kapus a kórházbejáratnál, viszont mindenki betartja a beteglátogatási szabályzatot. Korszerűen felszerelt kórházi szoba fogadott, a beteg karján volt egy vonalkódos karszalag, amelyet a személyzet minden látogatáskor megérintett, nyoma volt a nővér vagy az orvos látogatásának. Amint megtudtuk, a svájci kórházakban is vannak személyzeti gondok, a betegek szerint az egészségügyben a vendégmunkások sokkal kedvesebbek.

A svájciak többsége a bevásárlást a helyi üzletekben vagy a piacon végzi, és nagyon vigyáznak arra, hogy ha lehetséges, helyi termékeket vásároljanak, de semmiből sem halmozottan.

Néhány mondatban a katonaságról

Svájc nem vett részt az egyik világháborúban sem, és ez az egyik magyarázata annak, hogy az évszázados épületek fennmaradtak. Nem vesz részt más országokban zajló fegyveres konfliktusokban sem, de számos fegyvertelen békefenntartó műveletben vállal szerepet. Ennek ellenére hadserege igen fejlett haditechnikával rendelkezik,

katonái, sőt a polgári lakosság is jól kiképzettnek számítanak,

mivel az alpesi országban rendszeresek a katonai gyakorlatok. Katonákkal nem találkoztunk, a Jura-hegységben azonban egyik este láttunk átvonulni, gyakorlatról hazatérő harckocsikat.

Vendéglátóink mesélték, hogy nemrég az egyik autópálya egyik részét lezárták, ott szálltak fel, illetve landoltak a katonai gépek.

Svájcban 32 éves koráig minden férfi tartalékos katona.

Otthonukban tartják egyenruhájukat, teljes felszerelésüket, fegyverüket. A hölgyek is választhatják a katonai hivatást.

„Megvan az előirányzott nap, szolgálati idő tartama, amennyire be kell vonulni. Sok minden fontos dolgot megtanulhatnak a svájci fiatalok a katonai kiképzés során, a tematikus gyakorlatok mellett az erőnlét fejlesztése közben úszni, hegyet, sziklát mászni kell, számos sportágat lehet űzni, hétvégeken haza lehet menni, de fizetés, zsold is jár a katonáknak” – mesélte vendéglátónk, Hafliger Dániel.

A hagyományos svájci szolgálati modell: először 18–21 hetet töltenek újoncképzésen, majd évente három hétre vonulnak be, amíg le nem telik a számukra előírt szolgálati idő, vagy be nem töltik 26. életévüket. Ezt követően 32 éves korukig tartalékállományban szerepelnek.

Egy kis gasztronómia

Az idilli alpesi tájakon háborítatlanul legelésző tehenek kiváló alapanyagot szolgáltatnak a világ legjobbjai közé tartozó sajtokhoz. A svájciak nem viszik túlzásba az étkezést, nem csapnak nagy lakomákat. Két jellegzetes, sajtos ételük a fondü és a raklett, mindkettőnek fő eleme a sajt. Mindkettőt megkóstoltuk.

A sajtfondü (vagy fondü; francia nyelven fondue au fromage) svájci eredetű meleg főétel, amely kétféle sajtból, valamint fehér borból vagy vízből készül. A mártogatós ételek közé tartozik. A 19. század közepe óta ismert, a svájci hegyi pásztorok hagyományait őrzi, akiknek a tej és a sajt volt a fő táplálékuk. A sajtot egy speciális edénybe helyezik és megolvasztják. Az olvasztott sajtot egy kis edényben melegen tartják (például gyertya lángjával), a mártogatható falatokat, amelyek lehetnek zöldségek, kenyérkockák, pirítós darabok, húsfélék, egy kis villára szúrva az olvasztott sajtban megforgatják, és a villáról azonnal fogyasztják.

A svájci Valais kantonból származó raclette szintén nagyon népszerű étel, amelynek alapja a sajt melegítése és az olvadt rész lekaparása, majd jellemzően főtt burgonyával tálalása. A raclette a fondühöz hasonlóan egy igazi közösségi élmény, nagyon népszerű a családi és a baráti körökben.

Közszállítás postakocsin

Svájcban a sárga postabuszok is hozzátartoznak a tájképhez. Olyan jellemzőek Svájcra, akár a hegyek, a csokoládé és a sajt. A sárga postabusz Svájc első számú közúti személyszállító cége.

Nincs olyan alpesi út, nincs olyan meredek hágó, nincs olyan szűk szerpentin, ahol ne közlekedne postabusz.

A postabuszok története 1849-ig nyúlik vissza – amikor az első lovas kocsis postahálózat kiépült az egyes települések között. A postabuszok fénykora azonban csak a 20. század elején kezdődött: 1906. június 1-jén indult az első postabuszjárat Bernből Detligenbe. A régi postakürtre emlékeztet a markáns hármas tülkölés a „Cisz-E-A” hangjegyekkel. Ez a hangsor első alkalommal 1924-ben csendült fel Rossini, Tell Vilmos című operájának nyitányában. Ezt a különleges jelet alkalmazták a postabuszok a nehezen belátható útszakaszokon.

Nyon, az UEFA központja

Bernből Genf felé tartva az autópályán elhaladtunk Lausanne mellett, ahol a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) székel, és a Genfi-tó pártján fekvő Nyonban álltunk meg, ott van az Európai Labdarúgó-szövetség (angolul: Union of European Football Associations, UEFA) székháza. Az UEFA-t 1954. június 15-én alapították a svájci Bázelban, a francia, az olasz és a belga labdarúgó-szövetségek megbeszélése eredményeként. Székhelye 1959-ig Párizsban volt, majd a szervezet átköltözött Bernbe, onnan pedig 1995-ben Nyonba. Kezdetben 31 tagszövetséggel rendelkezett, mára a tagok száma elérte az 55-öt. Több olyan ország is az UEFA-hoz tartozik, amely földrajzilag Ázsiában fekszik, mint például Izrael és Kazahsztán.

Megtudtuk, hogy azok az országok, amelyeknek a területe átnyúlik Európa és Ázsia határán, választhattak, hogy melyik szövetségbe akarnak tartozni. A két földrészt elválasztó Kaukázus mentén elhelyezkedő Örményország, Azerbajdzsán és Grúzia, a transzkontinentális országnak számító Oroszország és Törökország, valamint a földrajzilag inkább ázsiai, de kultúrájában európai Ciprus is úgy döntött, hogy az UEFA tagja lesz. Kazahsztán, amely szintén rendelkezik európai területtel is, 2002-ben átjelentkezett az ázsiai szövetségből. Kedvesen fogadtak az UEFA-székházban, megcsodálhattuk az üvegépületben szemlére tett számos serleget, fotókat készíthettünk.

Genf és környékének látványosságai

A Genfi-tó (franciául Lac Léman) Közép-Európa második legnagyobb területű édesvizű tava a Balaton után, a tó 60 százaléka Svájchoz, 40 százaléka pedig Franciaországhoz tartozik. Átfolyik rajta az Alpokból a Földközi-tengerbe igyekvő Rhône-folyó. A svájci partszakasz hossza közúton 121 kilométer. Kikerestünk egy csendes partot, ahová a parkolóhelytől gyalog, egy szép erdőn át jutottunk el. Szőlősök, gyümölcsöskertek között, kuriózumként kiviültetvény mellett haladtunk. A kiszemelt parton nem voltak sokan, jó fél napot strandolhattunk.

Másnap ellátogattuk Genfbe. A város utcáin sétálgatva mintha kisebbfajta bábeli zűrzavarba keveredtünk volna, számos ismerős és ismeretlen nyelvet hallottunk, az autók pedig a jómódról árulkodtak.

Parkolási gondok nem voltak, a központhoz közel egy óriási, négyszintes parkolóban tűntek el az autók ezrei.

Genf számos nagy nemzetközi szervezet székhelye. Ott van a Nemzetközi Vöröskereszt, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) központja és a genfi ENSZ-központ. Sajnos egy tragikus, magyar vonatkozású eseményre is emlékeztet a város: 1898-ban Genfben egy olasz anarchista, Luigi Lucheni halálosan megsebesítette a Sisiként ismert Erzsébet magyar királynét, aki nem sokkal a merényletet követően elhunyt.

Genf története szorosan összefonódott a reformáció történetével és Kálvin János személyével. Az óvárosban járva mindenhol a reformáció és Kálvin életének fontos helyszíneibe botlunk. A St. Pierre-katedrális gyönyörű épülete az óváros legmagasabb pontján áll. A XII. századi alapokon épült katedrális 1536-tól protestáns templom, ahol Kálvin maga is prédikált a szószékről. A híres reformátor széke még ma is látható. A Grand Rue az óváros legjobb állapotban megmaradt utcája, ahol az antik üzletek és hangulatos kávézók mellett a város leghíresebb szülöttének, a filozófus Jean-Jacques Rousseau-nak a szülőházába is betérhetünk. Egy kávéra Genf óvárosában is megálltunk.

Genf legismertebb látványossága eredetileg nem a turisták kedvéért, hanem praktikus, vízügyi okokból született meg, a túlnyomás csökkentése volt a célja. Akkoriban talán senki nem gondolta, hogy a magasba szökő vízoszlop egyszer még a város jelképe lesz. 1866-ban még csak 30 méter magasra lövellt a vízsugár, a mai 130–145 méteres átlagmagasságát 1947-ben érte el. A szökőkút kb. 200 km/h sebességgel másodpercenként mintegy 500 liter vizet pumpál a magasba. A szökőkút a tó északi partjáról különösen szép látványt nyújt, ahogy a szivárványszínekben pompázó vízfüggönyön átsejlik a Mont Blanc hófödte csúcsa.

Genf egyik emblematikus látványossága a virágóra, mely a Jardin d’Anglais bejárata mellett található. A genfi óragyártást szimbolizáló, 4 méter átmérőjű óra hét hónapon át pompázik különböző színekben, több ezer, az évszaknak megfelelő virággal borítva.

Messze földön híresek a svájci bicskák. Eredeti svájci bicskát csak két vállalat gyárt: a Victorinox és a Wenger. Genfben bejártunk az előbbi bemutató üzletébe, ahol sok száz bicska és zsebkés közül lehetett választani. A cég termékein piros alapú fehér kereszt van díszes pajzsban. A svájci bicskák eredetileg a katonaság számára készültek, legalább száz hivatalos változata létezik, és sok helyen hamisítják.

(Folytatjuk.)

Please follow and like us:
Pin Share