A Vásárhelyi Forgatag első vasárnapi Dumatér-beszélgetését Jakab Orsolya vezette, és Székelyföld volt a témája. Felvezetőként elmondta, a „Székelyföld nem létezik” kijelentést egyre erőteljesebben és gyakrabban sulykolják a román szélsőséges erők mozgatói. Bár közigazgatási és jogi értelemben igazuk van, a politikai térben ennek ellenkezője is sokszor elhangzik.
Tamás Sándor szerint pontosan az a lényeg, hogy beszéljenek róla, és beszélnek is róla.
Kovászna Megye Tanácsának elnöke a beszélgetés kezdetén reményét fejezte ki, hogy az eddigi, meglehetősen egocentrikus Hargita megyei vezetés után szorosabb együttműködés várható Bíró Barna Botonddal.
A háromszéki tanácselnök szerint saját büszkeségünk miatt is fontos kiemelni, hogy az első írásos említés a székelyekről 1116-ból származik, és már akkor jó harcosokként beszélnek rólunk. Szinte ezer esztendő telt el, és Székelyföld azóta is van – tette hozzá Tamás Sándor.
Péter Ferenc kifejtette, Maros megye Erdély kicsinytett mása, hiszen itt tömbmagyarság és szórvány egyaránt létezik, de olyan részek is vannak, ahol egyeáltalán nem élnek magyarok.
Pontosan az a legfelemelőbb a Forgatagon, amikor sok gyerekkocsit tologatnak az emberek, tehát ha lesz elég utód, akkor lesz jövője Székelyföldnek. Nekünk, vezetőknek az a feladatunk, hogy olyan helyet biztosítsunk a székelyföldi családoknak, hogy itt akarjanak családot alapítani. Látva, mennyi család, gyerek, szülő, nagyszülő fordul meg itt a várban, nem kérdés, létezik vagy sem Székelyföld. Igenis létezik!” – hangsúlyozta Péter Ferenc.
Bíró Barna Botond az együttműködésről szólva elmondta,
nem kérdés, létezik Csík-, Gyergyó- és Udvarhelyszék hármas versenye, de ez egy egészséges vetélkedés, ami eredményes szokott lenni a döntések meghozatalában.
„Székelyföld pedig nem attól létezik vagy sem, hogy kimondják vagy tagadják, hanem attól, hogy ez egy kulturális tér, és addig létezik, amíg ezt tartalommal meg tudjuk tölteni” – tette hozzá Hargita Megye Tanácsának nemrégiben megválasztott elnöke.
Béke legyen és nagyobb szelet kenyér
Jakab Orsolya kérdésére, miszerint a megyék elnökei székelynek vallják-e magukat, mindhárman egyértelmű igennel válaszoltak.
Tamás Sándor úgy véli, senki nem tudhatja pontosan, hogy a felmenői ezer évre visszamenőleg milyen génekkel rendelkeznek, de a legfontosabb az, amit érzünk. Ha az ember azt érzi, hogy a székely-magyar nemzetközösséghez tartozik, akkor ő székely-magyar.
Hozzátette, Székelyföld nem egy autonóm közigazgatási egység, holott az EU 16 országában van már ilyen területi autonómia évtizedek óta, ilyen Dél-Tirol is Olaszországon belül, ami jól működik. „Ez nem elidegenítésről szól, hanem azt szeretnénk, hogy Székelyföldön etnikai béke legyen a nemzettársakkal, akikkel itt élünk, és gazdasági fellendülés” – fogalmazott.
Péter Ferenc úgy véli, bűn lenne megtagadni őseinket, hiszen megmaradásunk záloga mindig is az erős hit volt.
„Ezt senkinek sem szabad szégyellnie, a más vidékről érkezőknek sem. Ükszüleim Gyergyószékről származtak, de a szüleim ágáról nézve már teljesen udvarhelyszéki vagyok.
– jelentette ki Péter Ferenc.
Bíró Barna Botond székelyek között nőtt fel, székely felmenőkkel rendelkezik. Vallja, számít, hogy miként növünk fel, milyen válaszokat kapunk a kérdéseinkre.
– mondta el félig humorosan Hargita megye tanácselnöke.
De akkor milyen is a székely ember?
„Az agyagfalvi nemzetgyűlésen mondták ki, hogy a székely nemzet a magyar nemzet része, ezt nem szükséges taglalni, hiszen magyarok vagyunk, de a magyar nemzeten belül a legmagyarabbak – tartjuk mi, székelyek.
– tette hozzá Bíró Barna Botond.
Péter Ferenc szerint az is jellemformáló volt a székelyek esetében, hogy ahhoz, hogy fenn tudják tartani közösségeiket, családjaikat, kétszer annyit kellett dolgozniuk, mint a regátiaknak vagy mezőségieknek, ahol a föld olyan volt, hogy kézzel is meg lehetett munkálni.
Tamás Sándor pedig ezt azzal egészítette ki, hogy kétszer annyit kell tanulniuk is, mint más nemzetek fiainak, amiként az elmúlt ezer évben ez beigazolódott.
Van, aki felértékeli, van, aki leértékeli, én csak másságnak nevezem, ami lehet, hogy állhatatosságot vagy konokságot jelent, hiszen a történelem megtanított arra, hogy miként kell a vékony jégen járni, hogy nem csak a főutcát, de a mellékutcákat is ismerni kell, viszont mindig az irány a fontos” – mondta a háromszéki tanácselnök, aki szerint két kultúrkör között egyfajta „tektonikus” zónában élünk, kulturálisan és földrajzilag is két kultúrkör határán.
Hozzátette, az Úz völgyében is két, kulturálisan, földrajzilag, civilizációs szinten jól elkülöníthető kör ütközik.
– fejtette ki Tamás Sándor.
Könnyebb ma Romániában székelynek vallani magad, mint magyarnak? – tette fel a kérdést Jakab Orsolya. Bíró Barna Botond azonban nem látja az ellentmondást, szerinte a két fogalom kiegészíti egymást. Péter Ferenc is úgy gondolja, a magyar közösség része vagyunk, akár a kárpátaljai, felvidéki vagy délvidéki magyarok.
Itt, Maros megyében két dologra kell vigyázzunk: hogy mindig békében éljünk a többi nemzettel, és hogy a lemorzsolódást minél jobban megakadályozzuk. A megyében egyharmad körül a magyarság részaránya, ezért fontos, hogy harmóniában éljünk együtt, de úgy, hogy megtartsuk a magyar identitásunkat, és erre büszkék is legyünk” – mondta el Péter Ferenc.
Miért keresünk kevesebbet, mint a bukarestiek?
Tamás Sándor szerint az együttműködés mindenki előnyére válik, nemzetek és megyék között is, hiszen ez plusz energiákat szabadít fel mindenkiben, románban és magyarban egyaránt. Hozzátetette,
az a cél, hogy Románia keretében olyan fejlődést tudjunk végigvinni, ami mindenkinek jó.
Dél-Tirolban is a hatvanas években szegénység volt, és hatalmas etnikai feszültség jellemezte az akkori állapotokat.
Jakab Orsolya példaként hozta fel azt a statisztikai kimutatást, miszerint Székelyföldön az átlagkereset jóval az országos átlagkeresete alatti. Kovászna megye tanácselnöke azonban leszögezte, ez annak is az eredménye, hogy a kommunizmus alatt itt évtizedekig csak visszafelé húztak,
Kovászna megyében például a román állam legnagyobb beruházása kimerült egy csendőrlaktanya építésében.
Bíró Barna Botond hozzáfűzte, Székelyföldön a társadalom működési szerkezete eltér az ország más térségeiétől. Vannak olyan bevételi források is, amelyeket nem tud mérni a statisztika. Úgy véli, miután Hargita megyében 15 százaléknyi román közösség él, az együttműködésben nekünk kell példaértékűen nyitottságot és partnerséget tanúsítsunk a román közösséggel szemben, és ez után tudjuk elvárni, hogy Bukarestben velünk szemben is ezt tegyék.
Elég-e az, ha minél láthatóbb Székelyföld?
Az elmúlt években „elhalkult” autonómiatörekvés kapcsán Péter Ferenc elmondta, az ország új regionális felosztása már napirendre van tűzve. Közigazgatási szempontból Székelyföld nem létezik, csak azáltal, hogy mindannyian megéljük a létezését.
– tette fel a kérdést a maros megyei elöljáró.
Azt is hangsúlyozta, a három székelyföldi megye sokat dolgozott együtt kulturális, sport- vagy turisztikai rendezvények terén, hogy minél láthatóbb legyen Székelyföld, az értékeink minél jobban be legyenek mutatva, még akkor is, ha nincs körvonalazva közigazgatásilag.
Meg kell tegyünk mindent, hogy ne kerüljünk olyan helyzetbe, hogy közigazgatásilag, politikailag ne legyen befolyásunk a közösségünk életére,
ami egy rosszul sikerült közigazgatási reform által könnyen előfordulhat.
A mai geopolitikai helyzet nem segíti az autonómia-törekvést
„Úgy lehet Székelyföldön területi autonómia, hogy mi, akik ezt szeretnénk, megfogalmazzuk világosan, hogy mit szeretnénk. Továbbá ennek a működéséről szóló jogszabályt a bukaresti parlament többségének el kell fogadnia. Ez azt jelenti, meg kell győzni a román pártok többségét, hogy ezt elfogadják. Világos, hogy ez nem lehetséges nemzetközi nyomás nélkül.
Ez így történt Dél-Tirolban is, ahol hasonló a történelmi helyzet. A hetvenes években az olasz többség, a római parlament fogadta el a dél-tiroli autonómiamodellt, de nem önmaguktól fogadták el, hanem hatalmas nemzetközi nyomás nehezedett rájuk. 2013-ban megszerveztünk egy százezer embert érintő menetelést, tehát van társadalmi igény erre. Akkor más volt a nemzetközi helyzet, azóta megváltozott a kontextus.
– magyarázta Tamás Sándor.
Bíró Barna Botond szerint az autonómia mint cél, hosszú folyamat, és minden székelyföldi vezető számára ez kell legyen a követendő út. Hozzátette, székelynek lenni hivatás, választás és elköteleződés kérdése is.
– adott hangot meggyőződésének.
Péter Ferenc úgy érzi, szülőként, nagyszülőként az a legfontosabb, úgy neveljük a gyerekeket, hogy itthon alapítsanak családot, közösségi vezetőként pedig meg kell tenni mindent, hogy élhető kis és nagy közösségek legyenek. Még inkább oda kell figyelni a kis falusi közösségekre, ahol ha biztosítva van az élettér, nem néptelenednek el.
Tamás Sándor szerint nem lehet szétválasztani a közigazgatási vezetői hivatást és a magánembert, hiszen ez egy vállalás, amely nem nyolcórás munka, hanem életre szóló elköteleződés.
– fejtette ki a Kovászna megyei tanácselnök, aki azt javasolja, menjenek el a fiatalok máshová tanulni, és tudással, pénzzel és kapcsolatrendszerrel felvértezve térjenek vissza.
