Bukarestben egy ideje valahogy úgy vannak a jégkoronggal, mint az amerikaiak a „klasszikus”, európai labdarúgással: az észak-amerikaiak egy része szerint az olyan sportágra nem nagyon érdemes időt szentelni, amelyen az a „csúfság” is megeshet, hogy egy találkozó akár még gól nélküli döntetlennel is zárulhat. Vagyis nincs benne elég izgalom és feszültség ahhoz, hogy eladható legyen.
Némi túlzással a szombaton véget ért dél-tiroli férfi divízió I/A hoki-világbajnokságra is így készültek a román fővárosban: túl azon, hogy a frissen létrehozott TVR Sport sportcsatorna nem tartotta fontosnak a román/székely nemzeti válogatott („Tricolorii”) meccseit közvetíteni, a bukaresti sportsajtóban már annak sem volt különösebben hírértéke, hogy Románia legyőzte a gyűlölt Magyarországot.
E helyett napokon át kiemelt hír volt egy focis bundagyanús botrány. Na, de térjünk vissza Székelyföldre, és örüljünk annak, amink van; egyúttal kicsit merengjünk is el.
Az mindenképpen öröm, hogy Sepsiszentgyörgy önkormányzata olyan lobbitevékenységet folytatott, amelynek 245 millió lej lett a hozadéka:
miközben Konstancán és Pitești-en futballstadionok épülnek, a kovásznai megyeszékhely 2180 néző befogadására alkalmas jégpályát kap.
Ráadásul úgy érkezik ilyen horribilis összeg Sepsiszentgyörgyre, hogy még azt sem lehet mondani, hogy „az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának köszönhetően” történt mindez.
Sepsiszentgyörgy sport-infrastrukturális sikere ugyanakkor Csíkszereda totális kudarca, főleg annak tükrében, hogy Gyergyóremetére is vadonatúj jégpálya építését jelentették be – ráadásul magánberuházásként, ami azt sejteti, hogy látványos jövő elé tekint a gyergyói hoki is.
Ha ez a két székelyföldi beruházás megvalósul,
Csíkszereda, a jégkorong romániai fellegvára szinte-szinte ledolgozhatatlan hátrányba kerül, hiszen hiába könyörög majd kormánypénzekért, minden bizonnyal azzal a válasszal kell beérnie, hogy „most kaptatok 50 millió eurót jégpályára”.
Bukarestből nézve Sepsiszentgyörgy és Csíkszereda ugyebár „egy kutya”.
Éveken át attól volt hangos a székely sajtó, hogy a csíkszeredai Vákár Lajos Műjégpálya mellett többek között a gyorskorcsolyapályát, a szabadtéri hokipályát, a jégpálya melletti kis hotelt és a hargitafürdői biatlonpályát is megkapja Csíkszereda önkormányzata a kormány által több mint tíz évvel ezelőtt felelősségvállalással elfogadott decentralizációs törvénynek köszönhetően. Ebből azonban nem lett semmi.
Az évek során arról is döntött a csíkszeredai önkormányzati képviselő-testület, hogy átvenné a város a Vákár Lajos Műjégpályát és a Csíkszeredai Sportklubhoz tartozó többi infrastruktúrát a sportminisztériumtól.
Aztán következett az RMDSZ-es sportminiszter „sportstratégiája”, aki papíron ismét nagy dolgokra készült: az Országos Sportstratégiában azt fogalmazta meg a csapatával, hogy a csíki régióban a három olimpiai sportágon kívül, amely a jégkorong, a műkorcsolya, illetve a rövidpályás-gyorskorcsolya, a többi téli sport számára (biatlon, sífutás, lesiklás, snowboard) is fejlesztik az infrastruktúrát.
A papírra vetett nagyívű tervekből olyannyira nem lett semmi, hogy a kormány még a sportminisztériumot is megszüntette, és legutóbb már arról cikkeztünk, hogy a minisztériumot felváltó országos sportügynökség nem biztosít pénzt a csíkszeredai Vákár Lajos Műjégpálya alapos tatarozására.
És megérkeztünk a jelenbe, amikor Csíkszeredában egyre elavultabbá és használhatatlanabbá válik az infrastruktúra.
A műjégpálya jegét kénytelenek már április végén leolvasztani, így edzések tekintetében immár évek óta kiesik az év közel fele.
Májustól szeptemberig az utánpótlás-neveléstől a felnőttekig maradnak a száraz edzések, a szaladások, esetleg a hosszas utazások Kézdivásárhelyig, Csíkkarcfalváig, aztán meg Sepsiszentgyörgyig és Gyergyóremetéig. Csak egy érdekesség: a bukaresti Ion Țiriac Műjégpálya jegét csak augusztusban olvasztják le, a nyár utolsó hónapjában ugyanis a szabadságolások miatt amúgy is „megszűnik az ország”.
Kétségtelen, hogy a téli sportokhoz drágán fenntartható infrastruktúrára van szükség, ebben a tekintetben pedig Csíkszereda egyre nagyobb hátrányba kerül. Talán még ledolgozható a tornyosuló hendikep, ahhoz azonban sokkal erősebb lobbitevékenységre van szükség a városvezetés részéről.
Ellenkező esetben fájó lesz csíkszeredai – hazai – hokimeccsekre Sepsiszentgyörgyre vagy Gyergyószentmiklósra járni.
