Demeter Szilárd: A valahol szabadsága című rendhagyó hazaszótárát mutatták be, az író beszélgetőtársa Juhász Anna irodalmár és Lövétei Lázár László költő voltak. Rögtön a bemutató elején felmerült a kérdés, hogy miként született meg a kötet ötlete. Az író fogalmakból indult ki alapjáraton, azok szubjektív megéléséből, de mint elhangzott: betekintést nyerünk a szerző magánéletébe is, így a család és az otthon személyes megélésébe.
– jelentette ki Demeter Szilárd.
Mint kiderült, legújabb könyve szójegyzékekből áll, amik nem ábécésorrendben követik egymást. Azt is megtudtuk, hogy a könyv megírását az orosz-ukrán háború kitörésekor kezdte.
A beszélgetés során Juhász Anna fogalmakat vetett fel, akár csak a kötetben, a beszélgetés pedig azok köré épült fel. Ilyen volt
az otthon, a haza, a szabadság, a kultúra és az anyanyelv.
A felvetett fogalmak körül élénk eszmecsere folyt Demeter Szilárd és Lövétei Lázár László között. Szó volt kötet elkészülésének folyamatáról is, a szerző bevallása szerint
ez egy kiérlelt munka, hosszú utat járt be, míg elkészült.
A haza volt az egyik felvetett szó, ami kapcsán felmerült az az irodalmat is érintő kérdés, hogy melyik írók inspirálták és terelték a haza fogalmának a letisztulásában.
Demeter Szilárd számára Bodor Ádám: Sinistra körzet című kötete rombolta le Erdély tündérkert ábrándját, továbbá Tamási Áron Ábel-sorozata adta meg a haza fogalmának művészi érzékelését.
Elmondása szerint az otthon, a haza és az örökség hármasának megélését nagyban befolyásolta a rendszerváltás előtti idő is. A kötetben egyébként több írót is bemutat.
Egy másik felvetett fogalom a szabadság volt, annak motívumának szerepéről pedig Demeter Szilárd azt mondta, hogy
próbál jó döntéseket hozni tudván, hogy csak a Jóisten tökéletes.
A keresztényi hit nyomai akaratlanul benne vannak, hiszen „ezt örökölte”. Véleménye szerint mind esszészerűek vagyunk,
darabokból tevődünk össze, de pont ez a szépsége az életnek, legalábbis könnyebb így gondolni rá.
Szó volt még az „én börtönében létről is”, amire Juhász Anna úgy reagált, hogy az úton levés is lehet egyfajta szabadság. Lövétei Lázár László a szabadság kérdésére valódi emberi hozzáállással azt válaszolta, hogy:
Amikor az anyanyelv témája merült fel, a beszélgetőtársak egyöntetűen azt a választ adták, hogy „az anyanyelv a minden”. „Szerelmes vagyok az anyanyelvembe” – jelentette ki Demeter.
A kultúra szerepének felvetésére az író azt felelte, hogy
A beszélgetés zárásaként Juhász Anna feltette a kérdést beszélgetőtársainak, hogy „mi volt a legnagyobb lázadásuk?”
Lövétei számára a legnagyobb lázadás az volt, hogy ott merte hagyni a műszaki egyetemet, Demeternek pedig az, hogy nem doktorált le.
