„Eleinte nagyszülőkhöz, barátok közé, babás-mamás csoportokba menjenek a gyerekkel, hogy a kicsi tapasztalja meg, hogy nem csak anya és apa létezik, hanem van egy nagyobb közösség is. Az első hat hónap után már ki kell menni idegenek közé, hogy mást is megismerjen, egy idegen mosolya már beindítja a szocializálódás folyamatát. Ezt időben el kell kezdeni, nem elég azon a nyáron, amikor kezdi az ovit a gyerek, akkor már sírva marad el csak.
– vallja az óvodapedagógus, aki szerint a mai szülők mintha nehezebben engednék el a gyerekeiket, mint régebb, amikor a gyerekek rá voltak kényszerülve arra, hogy egyedül megtapasztalják a világot, a saját érzéseiket, ezért az oviban is bátrabban maradtak el.
Az is segít az óvodába való beszoktatásnál, ha a szülők mesélnek nekik arról, hogy óvodás lesz hamarosan. Gráger Éva Zita azt javasolja, hogy sétáljanak el néha az óvoda mellett a kezdés előtti nyáron.
Be is lehet menni az intézményekbe, még akkor is, ha nem tartanak nyílt napot, biztosan minden pedagógus és az óvodák vezetősége is nyitott erre.
El lehet menni közös ovistáska vásárlásra, oviszsákot venni, pizsamát választani, ezek az apró lépések tudatosítják a gyerekben, hogy előbb-utóbb ott alszik majd az oviban, ha napköziről van szó.
Bár sokan azt tanácsolják, hogy ne nyúljon hosszúra a szülő-gyerek búcsúja az elválásnál, de egy tapasztalt pedagógus tudja, hogy
van, akinél használ az, ha röviden búcsúzkodnak, és van olyan gyerek, aki traumaként éli meg, ha kiveszik a szülő karjából, nincs erre recept, minden helyzet egyedi
– meséli az óvodapedagógus, aki már húsz éve foglalkozik kisgyerekekkel.
– inti türelemre a pedagógus az érintetteket, hiszen nem lehet pár nap alatt megoldani a beszoktatást.
A sokat hangoztatott két hét csak egy statisztika, van, akinél sokkal több időre van szükség, és van, akinél úgy tűnik, hogy gond nélkül beszokik a gyerek, de aztán középső csoportban mégis megérzi, előbb-utóbb tehát meg kell gyászolni az elválást, és ez a normális.
Gráger Éva Zita úgy gondolja, húsz éve is ugyanilyen gondokkal küszködtek a beszoktatáskor a szülők, de ma a gyerekek sokkal fejletebben mennek kiscsoportba, fel van gyorsulva a külvilág, ezért ingerültebbek is a mostani gyerekek, sokkal hamarabb gurulnak dühbe, a bőség zavara jellemző rájuk is. A jó pedagógus pedig ezt kell kiszűrje, hogy mi hasznos, és mi nem – vallja.
Fontos megismerni a pedagógust kezdés előtt, és megbeszélni vele előre a beszoktatás lépéseit.
„A szülő képes átadni a szorongását a gyerekének, ha ő szorong, hogy ott kell hagynia a gyereket, a kicsi ezt észleli, és mivel nem akarja, hogy a szülő szenvedjen, pont ezért nem akar maradni az oviban. De ha a szülő megbízik a pedagógusban, könnyebben ott hagyja vele a gyerekét, akkor a gyerek is könnyebben elengedi a szülőt” – magyarázza az elengedés lelki oldalát Gráger Éva Zita.
Az óvónő tapasztalatai szerint az a módszer a leghatékonyabb a beszokásnál, ha egy hétig csak délig hagyjuk a gyereket, aztán lassan kitoljuk ezt a periódust.
Amikor legelőször találkozik az óvónő a gyerekekkel, akkor már látja, hogy melyik gyerek fog ott maradni könnyen, melyik nehezebben. A pedagógus azonban megnyugtatott, előbb-utóbb minden gyerek beszokik az óvodába, és ha a szülő, valamint a pedagógus kapcsolata tiszteleten és bizalmon alapszik, akkor könnyebben megy a folyamat, mert könnyebben elengedi a szülő a gyerekét.
