A segesvári csata az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik jelentős csatája volt, hiszen
1849. július 31-én Segesvár és Fehéregyháza határában a Bem tábornok vezette magyar csapatok vereséget szenvedtek az Alekszandr Nyikolajevics Lüders tábornok vezette orosz, és az Eduard Clam-Gallas tábornok irányította osztrák hadseregtől.
A csata jelentőségét az is növeli, hogy a nagy magyar költőnek, Petőfi Sándornak is ebben a csatában veszett nyoma.
Még 2018-ban kezdődött és több évig tartott az a projekt, amely révén sikerült feltárni a segesvári csata pontos részleteit. Ebben a budapesti Hadtörténeti Múzeum, a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Maros Megyei Múzeum vettek részt. Ötvös Koppány Bulcsú, a Maros Megyei Múzeum igazgatója a Székelyhonnak elmesélte, hogy
csatatér-kutatással kezdődött a projekt, azzal a céllal, hogy be tudják azonosítani egész pontosan a fehéregyházi csata helyszínét.
„Ebben nagy segítségünkre volt Polgár Balázs, a Hadtörténeti Múzeum kutatója, aki Magyarországon számos csatatér-kutatásban vett részt. Ezek roncsolásmentes régészeti módszerek, ami azt jelenti, hogy nem ásatások történtek, hanem légi régészeti kutatás, illetve terepbejárás és fémdetektoros kutatás. Mivel nyilván egy csatáról van szó, nincsenek nagy építmények, meg az értékesebb tárgyakat, például az ágyúkat a csata után összeszedik. Úgyhogy
Nagyon jó forrásaink voltak, mert az oroszokat vezető Lüders tábornok leírta a csatát, úgyhogy
– részletezte a múzeum vezetője. Hangsúlyozta, nem Petőfit, és nem Petőfinek a sírját keresték, hanem a csatának a helyszínét szerették volna pontosan behatárolni.
A kutatóknak szerencséjük volt, mert pont ebben az időszakban, az 1848-as szabadságharc idején szabványosítottak az orosz hadseregben egy úgynevezett Kulikov-féle lövedéket, amely egy hegyes-kúpos ólomgolyó. Ezzel ellentétben a magyar szabvány egy kerek ólomgolyó volt. Úgyhogy
a lövedékek szóródásából szépen meg lehet állapítani, hogy ahol rengeteg Kulikov-féle golyó került elő, az volt a magyar szárny, a magyarok meg az oroszokra lőttek, úgyhogy onnan kerültek elő ezek a kerek ólomgolyók, illetve mind a két helyről vannak ágyúgolyó töredékek is
– számolt be munkájukról Ötvös Koppány Bulcsú.
A projekt még 2022-ben lejárt, és akkor felmerült, hogy ezeket az új információkat és tárgyakat be is kellene mutatni.
Adta magát a Fehéregyházán már az 1890-es évek óta létező Petőfi Emlékház, ahol egy hármas tömegsírra állították fel Haller Lujza adományaként 1898-ban a ma is látható turulmadaras obeliszket, és oda építtette meg Haller Lujza saját pénzéből a házikót.
„Utoljára az 1990-es években volt ott a kiállítás felújítva, tehát már nagyon elavult ilyen szempontból, ráadásul akkor döbbentünk rá, hogy nincsenek rendezve az adminisztratív és az anyagi keretei ennek az egész műemlék komplexumnak, mert senkinek nem volt a tulajdonában. Most egy nagyon hosszú és nagyon nehéz, politikától masszívan átfűtött másfél év van mögöttünk. Sokat köszönhetünk Péter Ferencnek, a Maros megyei tanács elnökének, hiszen az ő segítségével sikerült elérni azt, hogy
az akkor még egy magyart sem számláló fehéregyházi helyi tanács – azóta bejutott egy pár, de akkor éppenséggel egy magyar sem volt a helyi tanácsban – megértette azt, hogy miért kell nekik a helyi önkormányzat nevére telekelni ezt az emlékművet.
Ezt végig kellett vinni, hogy utána átadják a megyei önkormányzatnak, hogy ezt követően a megyei önkormányzat átadja a múzeumnak. Ez mind megtörtént a másfél év alatt” – részletezte a múzeumigazgató a Petőfi-emlékhely átvételi folyamatát.
Ezek után nyertek a magyar kormány által kiírt Nemzeti Kulturális Alap Petőfi 200 projekt keretein belül 190 millió forintot, hogy a már meglévő épületet felújítsák, és hogy hozzátoldva egy körülbelül száz négyzetméteres kiállítóteret tudjanak építeni, és ebbe a kettőbe egy modern kiállítást létesítsenek.
Ennek az alapkő-letételét tartották vasárnap.
– mondta el Ötvös Koppány Bulcsú. Pályázni is fognak ezeknek a megvalósítására, de nyilván nem az összes pénz jön majd ilyen forrásból, hanem a megyei tanács biztosítja a fennmaradó kiadásokra a pénzt – tette hozzá a múzeumvezető.
Mivel műemlékzóna a Petőfi-emlékhely, az építkezéshez mindenféle minisztériumi engedélyt be kellett szerezni, de ezen már túl vannak – mondta megkönnyebbülve az igazgató.
Megvan már a munkálatokhoz szükséges műszaki vizsgálat (DALI-fázis), és következik a műszaki terv, amely igazából kész van, de akkor lesz teljes, amikor megkapják hozzá az építkezési engedélyt.
Terveik szerint ezt augusztus végéig megoldják és így szeptemberben kiírhatják a közbeszerzési eljárást.
Amennyiben minden jól működik, nagyjából október második felében hozzá lehet kezdeni a munkálatokhoz, és talán jövőre sikerül megnyitni az új múzeumot és az új kiállítást
– részletezte a múzeum vezetője.
Fehéregyházán az elmúlt 30 évben a helyi Petőfi Művelődési Egyesület a csata évfordulójához – ami július 31-e – legközelebb eső vasárnap koszorúzással egybekötött megemlékezést tartott minden évben.
Idéntől a Maros Megyei Múzeum adminisztrálja a fehéregyházi múzeumot, de továbbra is engedélyezik a megemlékezést, idén is segítettek megszervezni nekik az eseményt
– fejtette ki a múzeum vezetője, aki arra a kérdésünkre is választ adott, hogy miért nevezik Segesvári csatának a Fehéregyházán lezajlott csatát.
„A csata pont Fehéregyháza és Segesvár határában történt, tehát az oroszok nagyjából Segesváron, a magyarok Fehéregyházán álltak fel, de
Gondolom, a segesvári jelző mellett szólt, hogy arról mindenki tudta, hogy hol van. Fehéregyházát nem biztos, hogy egyből ismerték máshol, de ha történelmileg vagy régészetileg hitelesek akarunk lenni, akkor ez fehéregyházi csata volt” – fejtette ki Ötvös Koppány Bulcsú, a Maros Megyei Múzeum igazgatója.
