A marosszéki háziorvosok egyharmada betöltötte a nyugdíjkorhatárt

A marosszéki háziorvosok egyharmada betöltötte a nyugdíjkorhatárt

Bár az elmúlt években több alkalommal emelték az alapellátásra biztosított összeget, több pénzt biztosítva a háziorvosi rendelőknek (is), a fiatalokat mégsem vonzza a háziorvosi hivatás. Jelenleg Maros megyében több mint száz, hatvankét évnél idősebb háziorvos dolgozik, eközben a fiatalok a rezidensvizsgán meghirdetett helyek felét sem foglalták el.

Nem biztatók a számok

A Maros Megyei Egészségbiztosítási Pénztár kimutatásai szerint a megyében 278 háziorvos dolgozik, 266-nak van szerződése a pénztárral, és vannak olyan rendelők is, ahol több orvos praktizál.

Az aktív orvosok közül 109 már betöltötte a nyugdíjkorhatárt, és a kimutatások szerint az elkövetkező időszakban évente legalább tízzel nő majd ez a szám.

Az egészségbiztosítási pénztár adatai szerint jelenleg a megyében négy községben nincs háziorvos, háziorvosi rendelő, sőt munkapont sem: Magyarbükkösön, Alsóköhéren, Kutyfalván és Székelyhodoson.

Az illetékesek szerint az egyik megoldás a háziorvosok hiányára az lenne, ha az orvosi egyetem hallgatói körében jobban népszerűsítenék ezt a hivatást, kiemelve, hogy ma már elegendő pénzalapot biztosítanak a háziorvosi rendelők számára.

Egyre többen lennének háziorvosok?

A tavaly novemberi rezidensvizsgán országos szinten 649 háziorvosi helyet hirdettek meg, ebből 342-t foglaltak el.

Marosvásárhelyen a 69 helyből 21-et töltöttek be azok, akik háziorvosként szeretnének majd dolgozni.

A Székelyhon megkeresésére egyik rezidens háziorvos elmondta, hogy azt tapasztalta, az elmúlt két-három évben egyre többen választják ezt a pályát. Van, aki eleve háziorvosi rezidens lesz, de sokan vannak, akik menet közben váltanak, vagy a belgyógyász, gyermekgyógyász szakvizsga után vesznek részt újabb rezidensvizsgán, és másodikként választják a háziorvosi szakképzést.

Nehézségek és lehetőségek

Beszélgetőtársunk azt is elmondta, hogy egy fiatal háziorvosnak komoly nehézséget jelent az elhelyezkedés. Ugyanis meg kell vásárolnia a praxist, ami jelentős anyagi terhet jelent:

minden biztosítottért átlagosan 7 eurót kérnek, de városon az ár elérheti személyenként a 40–45 eurót is.

Ez kétezerrel beszorozva – átlagosan ennyi páciens tartozik egy rendelőhöz – már tetemes összegre rúg. Van, aki kiegyezik, és részletekben, évekig törleszti az összeget és úgy jut praxishoz. De vannak olyanok is, akik alkalmazottként dolgoznak egy praxist megvásároló cégnél és így gyűjtenek alaptőkét, hogy ki tudják fizetni a nyugdíjba vonuló háziorvos praxisát.

A fiatal rezidens szerint valahol érthető, hogy a nyugdíjba készülő idős orvosok be akarják biztosítani magukat idős korukra, és ezért próbálják minél nagyobb összegért eladni a praxist. Véleménye szerint nem szabad elfelejteni, hogy amikor átalakult a rendszer, nekik pedig pácienseket kellett gyűjteniük, akkor évekig alulfizetettek voltak, kevés volt a jövedelmük, sok nehézséggel kellett szembenézniük, és most nem számíthatnak túl nagy nyugdíjra sem.

Mérlegen a szempontok: falun vagy városon?

Az általunk megkérdezett rezidens háziorvos szerint elsősorban a férfiak vállalják, hogy falura mennek dolgozni. Ott könnyebben el lehet helyezkedni, de nehezebb gyógyítani. A város mellett döntők azt is mérlegelik, hogy ha gyermekük van, akkor városon könnyebben tudják óvodába, iskolába járatni. Az is szempont, hogy ha sürgősségi eset adódik, olyan vészhelyzet, amit egy háziorvos nem tud megoldani, akkor a városokban sokkal gyorsabban kapnak segítséget, mentőt és kórházat, mint vidéki, eldugottabb településeken.

Ha jó háziorvos vagy, sok embert megismersz, és soknak tudsz segíteni tanáccsal, kezeléssel, gyógyszerekkel. A magad ura vagy, a rendelőd te magad vezeted, és nekem ez is fontos szempont

– összegzett a rezidens.

Please follow and like us:
Pin Share