Élet-ritmus: a zsenialitás és az abnormális határvonalán

Élet-ritmus: a zsenialitás és az abnormális határvonalán

„Adrien Lepage más, mint a többiek. Bukdácsol az iskolában, nincsenek barátai, keveset beszél. Üti a ritmust mindenen, ami a keze ügyébe kerül: a falon, az asztalon, az öccsén, az anyja edényein. A környezete ideges. A nagyi öröksége egy különleges világba varázsolja őt. Aztán megérkezik az életébe Tiketum, a dobszerkó. Adrien osztályelső lesz, egy megtestesült házitündér, zenekart alapít, és elkezd hasonlítani a többiekre. Vagy mégsem?” – áll az előadás ismertetőjében.

A nagyszínpadra épített nézőtér előtt játszódó produkció kapcsán hétfőn tartottak sajtótájékoztatót.

Márkó Eszter, az előadás rendezője elmondta: hét évvel ezelőtt Esti Norberttel – vagy ahogy sokan ismerik, Potterrel – egyszerre érkeztek a székelyudvarhelyi színházhoz, és

azóta minden általa itt rendezett előadásban szerepelt a színész, értik egymás nyelvét.

„Másfél évvel ezelőtt merült fel, hogy Potter csinálna egy egyéni előadást, elkezdtük hát keresgélni a darabot, végül ő jött az ötlettel, hogy ez a kortárs monodráma legyen. Cédric Chapuis maga is színész, önmagának írta ezt a monodrámát.

Nagyon rátalált Potterre ez a szerep, mert neki is végtelenül jó ritmusérzéke van, és jól tud dobolni”

– magyarázta.

Hozzátette, a darab izgalmas és fordulatos játék, sokszereplős, annak ellenére, hogy a színész egyedül van a dobjaival a színpadon, és Adrien Lepage szerepében azt meséli el, hogy hogyan találkozott magával a ritmussal, és hogy az egész világa a ritmus és a zene köré épül.

„Zsenialitásról beszélünk, másságról, hiszen ez a kamaszgyerek mindent meg tud dobon tanulni, elképesztően számol. A zseni és a nem normális között húzódó határvonalakat keressük. Érzékenyítés is a társadalom felé, hiszen

olyan kérdéseket boncolgat az előadás, hogy mi a normális, mit jelent a másság, hogy kezeli a világ a másságot?”

– mutatott rá Márkó Eszter.

Nagy Pál, a színház igazgatója kiemelte, azért fontos a színház számára ez az előadás, mert folyamatosan biztatják a színészeket, hogy vállalják egyéni előadások létrehozását. „Ez mégiscsak egy különleges lehetőség és kifejezésforma, hogy bemutassák, hogy éppen hogy állnak. Ilyenkor általában ők választják a darabot, ők keresik meg a rendezőt is. Reméljük, hogy kedvet kapnak, egymást is motiválják ilyen téren a színészek” – fogalmazott.

Az előadás díszlettervezője Bodor András, aki ezúttal vásznakat használt díszletelemként, a jelmezeket Karácsony Kinga tervezte. A próbafolyamatba segítőként érkezett Cserey Csaba, Románia egyik legismertebb dobosa.

Esti Norbert, Potter hangsúlyozta, noha tudta, sokan úgy vélik, hogy egyéni előadás létrehozása nagy falat, szakmai érettséget és bátorságot feltételez, ezen ő nem gondolkodott, belevágott, mert

úgy érezte, érdemes, hiszen ez is egyfajta tapasztalat, amelyet a későbbiekben is kamatoztatni tud.

„Aztán persze jöttek az első próbák, az első pofonok, rájöttem, hogy ehhez kell egy szakmai érettség, bátorság, és jól meg is ijedtem, de Eszter kivezetett a sűrűjéből” – tette hozzá.

Mint mondta, a rendező kiválasztásakor rögtön Eszter jutott eszébe, hiszen tudta róla, hogy ha egy produkcióban zene van, nem fog megijedni tőle, és ő volt az a rendező, akire rá merte bízni magát.

„Nekünk két teljesen különálló elképzelésünk volt a figuráról. Nyilván azért, mert prekoncepciókat láttam magam előtt, amikor először olvastam, ugyanakkor a sorozataim egyharmada olyan szereplőkkel vannak telerakva, akik maguk is fura figurák. És volt ez a rossz színészi reflexem, hogy ez egy izgalmas keret, ebben jó lenne mozgolódni, és mi lenne, ha kipróbálnék valami hasonlót…

Eleinte nehezen találkozott a két valóságunk, én egy szuperagyra gondoltam, Eszter is egy zsenire, de ő egy elvarázsoltan naivabb világra álmodta meg a dolgokat, és hála Istennek, hogy ő a rendező.

Ez egy elvarázsolt figura, aki csak annyiban különbözik tőlünk, hogy szinte mindent szó szerint értelmez. Bár erre én is hajlamos vagyok a próbákon” – fűzte hozzá nevetve.

„Egy nagyon jóindulatú srácról beszélünk, akinek a realitáshoz az egyetlen csatorna a ritmus. És ezen keresztül próbál kapcsolódni a világhoz, de ezt a világ nem nagyon tudja dekódolni, mert nem ezek a normák szerint működünk” – hangsúlyozta.

Az előadást 12 éven felülieknek ajánlják, a bemutatót május 29-én, szerdán 19 órától tartják.

Nagy Pál még elmondta, hogy a 25., ünnepi évadot rendhagyó módon zárják: a városnapokhoz csatlakozva, június 28-án a színház mellett egy közösségi teret alakítanak ki, ahová kötetlen együttlétre, játékra és beszélgetésre várják az érdeklődőket.