Marosvásárhelyen a városháza nyilvántartása szerint száz park és játszótér van, vagyis olyan zöldövezet, ahol padok és játszóeszközök is vannak. Ezek közül van, ahol csak egy hinta és egy mérleghinta (lipinka) van, de olyan is, ahol egy egész mesebeli vár és birodalom fogadja a kicsiket.
Florian Moldovan, a marosvásárhelyi városháza játszóterekért felelős közterület-rendezési igazgatóságának vezetője a Székelyhonnak elmondta,
a napokban fognak neki a játszóterek és parkok alapos kitakarításának: megvizsgálják a padokat, játszóeszközöket, és ahol szükséges, ott javításokat végeznek.
A városháza honlapján követhető a program, hogy mikor hova jutnak el, de azért ez némiképp rugalmas, hiszen, ha esik az eső, akkor nem tudják ezeket a munkálatokat elvégezni. Moldovan azt mondta, hogy megszabott rendszerességgel bőrbarát tisztítószerrel le fogják tisztítani a játszóeszközöket.
Az illetékestől megtudtuk, hogy év közben is folyamatos a javítás és a játszóeszközök cseréje, mert egyre több a rongálás. Részben azért sok a rongálás, mert a nagyobb gyermekek is használják az eszközöket, így megerőltetik azokat a csúszdákat, mászófalakat, amelyek a kisebbeknek valók. Másrészt esténként a fiatalok tudatosan rongálnak, törnek össze padokat.
„Évente három millió lejt költünk a játszóterek, parkok felújítására, és ennek nagy része a rongálások kiküszöbölésére megy. Ez nagyon nagy összeg, és
Vannak helyek, ahol a lakók, a lakótársulás vezetője jobban odafigyel erre, megszólítja a rendetlenkedőket, a rongálókat és szól nekünk, ha valami meghibásodik. De sajnos sok helyen a helyi közösség tagjai rongálás láttán inkább másfele néznek, nem szólnak. A rongálásra költött pénzt sokkal hasznosabban is fel lehetne használni” – vélekedik Moldovan.
Megkérdeztük a helyi rendőrséget, hogy ők mit tesznek azért, hogy a játszótereken ne történjen annyi rongálás. Raul Matiş igazgató elmondta, hogy heti szinten jelentik nekik a lakók, hogy itt vagy ott törés-zúzás nyomai vannak a parkokban, játszótereken. Ezeket az eseteket kivizsgálják, és ha be van kamerázva a terület, akkor visszanézik a felvételeket is. Itt azonban elakadnak, mert
nincs hozzáférésük az állami rendőrségi adatbázishoz, így a rongáló arcát nem tudják névvel azonosítani.
Ezért a közterület-rendezési igazgatósághoz küldik a felvételt, hogy az tegyen feljelentést a városi rendőrséghez. Ha azonban rajtakapnak valakit, hogy cigarettázik, italt fogyaszt a parkokban, játszótereken, vagy rongál, akkor meg tudják büntetni – és rendszeresen meg is teszik.
„De nem tudunk minden játszótéren ott lenni és figyelni. A közösség tagjai is jobban oda kellene figyeljenek egymásra, a felnőttek meg kellene szólítsák a gyermekeket, fiatalokat, a szülők, nagyszülők pedig jobban kellene fegyelmezzék gyermekeiket, unokáikat. De ez ritkán, egyre ritkábban történik meg.”
Négy gyerekkel próbáltunk ki négy vásárhelyi játszóteret, nekik mindenik tetszett. A Szentgyörgy téren levő legújabbon a körhinta „mindent vitt”, azt többször kipróbálták, mindahányan.
A Ligetben lévő felújított tér is a gyerekek kedvére való volt, ez tágas és nincsenek sokan rajta; itt jelenleg kosárpályákat alakítanak ki, egyiken már labdáztak is a fiatalok.
A város egyik legzsúfoltabb játszótere a Kövesdombon, a Maros Művészegyüttes székháza közelében van. Itt a gyerekeknek figyelniük kellett arra, hogy mindenki életkorának megfelelő eszközön játsszon.
A gyerekek tetszését a legjobban a legrégebbi, a régi szerpentin közelében lévő játszótér nyerte el. Ez kopott és vadregényes volt, kis házikókból állt, hinta nem volt rajta és várost meghazudtoló csend volt a környékén.
Itt a két évesre különösen kellett figyelni, mert olyan helyre is fel akart mászni, ami nem volt korláttal védett.
