A Margaréta utcai, Toroczkai Wigand Ede budapesti építész által tervezett házak egykoron a Székely és Réti bútorgyár tulajdonában voltak. A román törvények szerint B-kategóriás műemléképületnek minősülnek. Hosszú évekig bérlakásként működtek, majd a romák foglalták el, és lakták le ezeket. Múzeumigazgatóként és önkormányzati képviselőként Soós Zoltán többször felszólalt az épületek rendbetétele mellett, mindhiába.
Dorin Florea korábbi polgármester – bár a költségvetésben több ízben volt állagmegőrzésre pénzt félretéve – semmit nem mozdított előre az épületek megmentése érdekében.
2021-ben, miután Soós Zoltán polgármester lett, állagmegóvási munkálatokat végeztek az ingatlanoknál, és
arról volt szó, hogy egy nagyobb terv részeként felújítják őket, alkotóközpontot és kávéházat hoznak létre bennük.
Azonban azonkívül, hogy egy magas kerítéssel óvják a kíváncsi szemek elől, látszólag semmi nem történt a helyszínen.
A Székelyhon megkeresésére Soós Zoltán polgármester elmondta, az állagmegőrzés után derült ki, hogy
az épületsor sincs telekkönyvezve, mint ahogy nem voltak a város nevén a játszóterek, de a vitatott Bolyai tér 5. szám alatti ingatlan sem.
Amikor a város telekkönyvezni akarta, a döntést megtámadta a Maros megyei prefektúra és annak akkori vezetője, Mara Togănel. „Érthetetlen számunkra, hogy miért történt ez a hátráltatás, de most már vége, mert a perben végleges ítélet született, a városnak joga van a nevére telekelni a Margaréta utcai műemléképületeket.
Kávézót szeretnénk létrehozni, a művészek számára galériákat, és bekapcsolni az épületeket a város kulturális körforgásába” – vázolta az elképzeléseket Soós Zoltán.
A műemléképületek megmentése többek között azért is fontos, mert közelükben van egy buszmegálló, amit a Víkendtelepre érkezők – így a turisták is – használnak, szomszédságában pedig egy új lakótelepet akarnak építeni az egykori bútorgyár területére, így nem maradhatnak szégyenfoltként ott a romos ingatlanok.
