„Romosodik egy kápolna Kászonfeltízen, a múltja sem teljesen ismert, építési idejét a 14–15. századra becsülik. Nem szerepel a hivatalos romániai műemlékjegyzékben, így jogilag semmi nem védi. Van egy helyi, igencsak dicséretes kezdeményezés, hogy jobb sorsot szánjanak eme kincsnek annál, hogy hagyják tovább romosodni, és végül teljesen az enyészetté váljon” – hívta fel a figyelmet a szovátai Mihály Ferenc restaurátor erre a megmentésre váró helyi értékre.
Mint mesélte, miután a kápolnának a 20. század elején beomlott a teteje, az oltártöredékek, a 17.századi értékes fafaragványok bekerültek a plébániatemplomba, és hosszú ideig ott kallódtak a papi lak padlásán és pincéjében.
– jegyezte meg a szakember. Hozzátette, ezeket a töredékeket állagmegőrzésre és fertőtlenítésre évekkel ezelőtt magához vette a Teleki László Alapítvány megbízásából. Tavalyelőtt viszont a kászonfeltíziek megkeresték, hogy szeretnék, ha a töredékek bemutatásra kerülnének; így készült el nemrég az alkotás, amelyet vasárnap, a nagymisét követően a kászonaltízi régi plébániából átalakított kápolnában szentelnek fel.
Az oltár közepén egy Szent Katalint ábrázoló vászonkép van, fölötte Szent István és Szent László szobrai. Utóbbiakról semmilyen írott feljegyzés nem maradt fenn, ismeretlen 17. századi faragványok.
A restaurátor elmondta azt is, hogy a kápolna oltárasztalának felső, ereklyetartóval ellátott kőlapját sikerült már korábban megmenteni, évekkel ezelőtt találták meg,
másodlagosan baromfiitatónak használták.
Gondosan megtakarították, a kápolnához vitték, építettek egy lefödést az oltárasztal fölé, így azóta ott évente Katalin-búcsút tartanak. Ide állították évente, búcsúkor a Szent Katalin-képet, azonban most készül róla egy másolat, hogy búcsúkor azt helyezzék ki a kápolnához, az eredetit pedig – mint fentebb írtuk – beépítették a felszentelés előtt álló oltárba, hogy látható legyen, és biztonságosan őrizzék meg az utókornak.
Mint Mihály Ferenc megjegyezte, ugyan ez a Katalin-kápolna nem szerepel a műemlékjegyzékben, de egy kiemelkedő érték, ezért elindult egy folyamat, egy közös gondolkodás a helyiekkel, hogy mit lehet tenni a megmentéséért.
„Szakmailag nehéz kérdés. Elsőre lehet, hogy könnyebb és etikus lenne romként konzerválni, hogy látogatható és kutatható legyen, viszont így tovább pusztul, főként hogy a szentélynek az embermagasságú falai dűlőfélben vannak. A másik változat, hogy valamilyen szinten födjük be, mert akkor megőrizhető hosszabb távra. A kérdés megválaszolására építész szakemberekkel is egyeztetünk, hogy lássuk, milyen járható utak vannak az értékmentésre” – magyarázta a restaurátor. Hozzátette, a helyiek hozzáállása kimondottan pozitív, nyitottak a párbeszédre, a kászonfeltízi közbirtokosság is támogatja,
a közösség szakszerűen akarja megvédeni a kápolnát.
Fülöp László helyi plébános arról beszélt, jelenleg nem tudnak időt, energiát, anyagiakat fordítani a kápolnára, hogy pasztorációs célt szolgáljon, ezért úgy véli, inkább konzerválni kellene a romjait a turizmust erősítve. Hozzátette,
a kászonimpéri templomuk 700 éves, azt is jobban kellene népszerűsíteni.
Sztojka Tamás nyugalmazott helyi orvos – aki ugyancsak a szívén viseli a Katalin-kápolna sorsát – elmondta, megvan a szándék a megmentésére. Azt ő is megjegyezte, hogy eltérnek a vélemények, hogy ezt hogyan is valósítsák meg.
„Akad, aki szerint csak a falakat kéne megőrizni, megerősíteni, valamennyire visszaállítani úgy, ahogy lehettek régen. Van olyan, aki azt mondja, hogy föl kellene építeni hasonló formában, mint ahogy volt, hiszen van régi fénykép róla 1916-ból. Külső-belső felvétel is létezik. Más azt mondja, hogy föléje kéne építeni egy építményt, egy födelet, ami óvja a megmaradt romokat. Ezt majd el kell dönteni, hogy mi az, amire lesz pénzforrás, és mi az, ami tényleg megfelelő” – magyarázta. Tőle tudjuk, hogy
a kápolna hozzávetőleg 1400 körül épülhetett,
1802-ben egy földrengés megrongálta. Az első világháború idején már nem használták. A fennmaradt oltármaradványokból készült el idén az oltár, amelynek központi eleme, az Alexandriai Szent Katalin kép közel 300 éves lehet, és egy brassói német képíró műhelyében készült. A kép fölött látható két, fából készült szobor és a többi díszítő elem régebbi, legalább 350 éves. Megemlítette Darvas Kozma József római katolikus címzetes esperes Pálosok Erdélyben című könyvét, amelyben az áll, hogy a Katalin-kápolnánál pálos szerzetesek lehettek.
„Eléggé ismert mai napig itt nálunk a kápolna legendája. Azt beszélik, hogy a kápolnát eredetileg egy másik dombra akarták építeni, ezért odahordták a követ, de másnap reggelre a kő eltűnt, és
– mesélte el a máig fennmaradt szóbeszédet Sztojka Tamás. Így épült a kápolna oda, ahol ma van, Kászonfeltíz észak-nyugati részén, amelyet a helyiek Pápországnak neveznek.
