Hamar előbújnak rejtekükből az áttelelő békák, amint némileg megenyhül és esősre, tavasziasra vált át az időjárás. Noha ez az időpont némileg változhat, Gothárd Ferenc-Alpár halőr idén már február végén találkozott a kétéltűekkel. „Enyhén szemerkélt az eső, amikor Székelyvarság irányából Zetelaka felé haladva azt tapasztaltam, hogy többen megjelentek az úton” – emlékezett vissza, miközben a zeteváraljai víztározóhoz igyekeztünk, bízva benne, hogy az ottani lápos részen megfigyelhetünk néhány egyedet.
Székelyvarság irányából, a kövezett úton közelítettük meg a mesterséges tavat, hiszen ott torkollik bele a Nagy-Küküllő folyó, a torkolat környékén pedig egy közismerten mocsaras rész alakult ki.
Jól látszott, hogy a hóolvadást és az esőzéseket követően már apadni kezdett a tározó vízszintje, így reménykedtünk benne, hogy a víz visszavonulását követően néhány melegebb hőmérsékletű tócsa is hátra maradt, ami ideális környezet lehet a békák tavaszi párzására. Ezek azonban sajnos rejtve maradtak előttünk az ingoványos talaj megközelíthetetlen részein. Némi séta után azonban
csomókban lévő apró petéket pillantottunk meg a szárazföldön, voltak köztük olyanok is, amelyeket még „simogattak” a tó hullámai.
Ekkor mesélte el viccesen Gothárd, hogy volt, aki csukaikrának nézte ezeket, és hazavitte saját halastavába, de valójában békapetékről van szó. Közölte ugyanakkor azt is, hogy a petéket valószínűleg a víztározó védettebb, sekélyebb, melegebb vizében helyezték el a békák, ám ahogy apadt a vízszint, szárazföldre kerültek, így el fognak pusztulni.
Mivel nem jártunk sikerrel, úgy döntöttünk, hogy más helyszínen is próbálkozunk, ám a visszaúton apró tócsákat pillantottunk meg egy árokkal keresztezett részen, ahol életképes petéket, sőt, kikelt ebihalakat is találtunk. Vélhetően a hegyvidékre jellemző gyepi béka ivadékairól lehetett szó. A sporthorgász-társulat halőre ekkor magyarázta el, hogy
a békáknak ezek a kis tócsák éppen elegendőek a szaporodáshoz, számukra ugyanis az a fontos, hogy petéik lerakásához olyan helyszínt találjanak, amit viszonylag meleg forrás táplál, nem szárad ki, ugyanakkor állóvíznek számít – akár egy nagyobb munkagép által kivájt keréknyom is megfelelő lehet, ha feltelik vízzel.
A nagyobb tavak esetében lényeges, hogy a sekély részeket válasszanak, lehetőleg olyat, ahol fű is van, hiszen az némileg meggátolja, hogy elsodorja petéiket a hullámzás.
Ezeken a helyszíneken tavasszal nagy számban gyűlnek össze a hegyvidékre jellemző békafajok, majd rövid nászukat követően szétszélednek.
Az említett gyepi béka például nyirkos környezetben ugyan, de a szárazföldön él az év további szakaszában.
„Szencsedben legalább ötven békát láttam, amelyek tavasz elején gyűltek össze szaporodni egy pár négyzetméteres tavacskában. Hiába havazott, a víz már kellő hőmérsékletű volt, a kisebb, rövid ideig tartó fagyok sem zavarták őket” – jegyezte meg érdekességként.
Korábban a tapasztalt „békászók” jól tudták, hogy melyek azok a vizes élőhelyek, ahová a békák nagy számban érkeznek párosodni. Ezt ugyanakkor ki is használták, hiszen ilyenkor kimentek ezen helyszínekre és merítőháló használatával tucatjával fogták ki az egyedeket – folytatta a halőr.
A gyűjtögetők ottjártát félbe vágott békák maradványai jelezték, ugyanis a kétéltűnek csak combjai fogyaszthatók, így azokat nyúzták meg és vitték haza
– a többi részt a helyszínen hagyták.
„Ilyet szerencsére nem igazán tapasztaltam az utóbbi időben környékünkön, de elmondhatom, hogy nem szép látvány. A békapopuláció eleve lényegesen lecsökkent, egyebek mellett vélhetően azért is szorult vissza befogásuk és fogyasztásuk. Ez mondjuk nem is csoda, ha az emberek petézés közben darabolták a békákat” – jegyezte meg keserű szájízzel. Arról is beszélt, hogy
hegyvidéken többnyire a mérgező bőrű barna varangyra és gyepi békára „vadásztak” az emberek, míg az alacsonyabban fekvő részeken (például Székelyudvarhelytől Székelykeresztúr irányába haladva a Nagy-Küküllő mentén) az erdei béka, a kecskebéka, illetve a kis- és nagy tavibéka begyűjtése volt jellemző.
Gothárd kérdésünkre elmondta, ismeri ő is a népi mondást, miszerint „addig kell fogni a békát, amíg az nem evett füvet,” ám a békák nem esznek füvet, így valószínűleg arra értendő, hogy kora
tavasszal, a párosodás idején lehet nagyszámban befogni a kétéltűeket, amikor sokan vannak, viszonylag kis helyen.
Ekkor pedig még nincs kinőve a fű.
A horgászengedélyben az szerepel, hogy legalább 30 grammos kell legyen egy törvényesen begyűjthető béka –
befogásuk pedig csak az általános síkvízi horgásztilalom idején van teljesen betiltva.
Gothárd Ferenc-Alpár szerint az a baj, hogy az említett szabályozást a legtöbb halfaj ívási időszakához igazították (ez hatvan napot tart április közepétől kezdődően), nem vették figyelembe a többi vízi élőlényt.
A környezetvédelemmel kapcsolatos egyéb jogszabályok azonban már védett fajokat is meghatároznak. Utóbbi tisztázása érdekében kerestük fel Demeter László biológust. Ő közölte, hogy
szigorúan védett fajnak számít egyebek mellett az erdei béka, a mocsári béka, az ásóbékák, a zöld varangy, a gyepi béka, illetve a kis tavi béka.
Ennek ellenére a természetvédelmi törvény lehetővé teszi, hogy külön környezetvédelmi engedéllyel (nem horgászengedéllyel) lehessen fogni gyepi békát, továbbá a kecskebéka és a nagy tavibéka befogásához is ugyanezen dokumentumot kell beszerezni.
Arról is beszélgettünk, hogy például
a Kovászna felett lévő Kommandón korábban több tízezer gyepi béka is összegyűlt a mocsaras részeken tavasszal, a nagyjából egy hétig tartó nászuk idején pedig rendszeresen megjelentek azok is, akik begyűjtötték az egyedeket fogyasztási céllal.
Ezt egyébként a hatóságok is igyekeztek megakadályozni, de valószínűleg napjainkban is problémát jelent.
Régen egyebek mellett a Gyimesekben és a Gyergyói-medencében is népszerű volt a békászás, ám mostanra alább hagyott ez a szokás. Udvarhelyszéken egyébként a Nyikó mentéről és Parajd környékéről hallottunk híreket, hogy néhányan napjainkban is fogják a kétéltűeket párzásuk idején.
Az ökoszisztéma minden élőlényének megvan a maga szerepe, így vigyáznunk kell, hogy ne pusztítsuk a különböző fajokat – szögezte le a halőr. Bár nem kenyere beskatulyázni az élőlényeket, összességében azt lehet mondani, hogy
kárt nem igazán okoznak a békák, sőt, inkább hasznosak az emberek számára, hiszen szúnyogokkal és különböző rovarokkal, férgekkel táplálkoznak.
Székelyföld viszonylag szerencsésnek mondható abból a szempontból, hogy több gazda apróbb területeket művel meg, ők pedig jellemzően nem költenek drága vegyszerekre, amivel a kétéltűek populációjának további csökkenését is okozhatnák. „Ennek is köszönhető, hogy viszonylag változatos faunánk van” – fogalmazott.
Szerinte egyébként nemcsak a korábbi (rendszerint a szaporodásuk idejében történő) gyűjtögetés miatt csappant meg a békaállomány, hanem ehhez a klímaváltozás is hozzájárult.
A felmelegedés miatt ugyanis egyre kevesebb a kétéltűek számára elengedhetetlen vizes, nyirkos élőhely – gyakrabban száradnak ki a tócsák.
Demeter László túlnyomórészt a klímaváltozást látja a békapopuláció csökkenésének hátterében: egyszerűen nem elegendő a tavaszi és téli csapadék. Rámutatott, hogy a tavaszi hideg és száraz időjárás kifejezetten gátolja a szaporodásukat.
– magyarázta.
Vidékünk homokos talajú területein megtalálható a barna ásóbéka (például Székelykeresztúr környékén, Háromszéken), ami különlegességnek számít, ám ezek elszórtan jelennek meg és kis termetűek is, így nem gyűjtik őket – fejtette ki Demeter. Ugyancsak érdekes faj a levelibéka, amit rendszerint a nádakra kapaszkodik fel, de látták már fenyőfán is Csíkszereda közelében. Nagyon ritkának számít a mocsári béka, amelynek hímjei kék színűvé változnak a párzási időszakban – ezekből régen sok volt a csíki-, illetve a gyergyói régióban, most már a kipusztulás szélén állnak. A békák ivadékai egyébként nagyjából három hónap alatt fejlődnek ki. Ez alól kivétel a sárgahasú unka utódja – amelyet népiesen szentgyörgy-békának hívnak –, az ugyanis képes két hónap alatt is átalakulni, hiszen felgyorsul náluk ez a folyamat, amennyiben azt érzékelik, hogy kezd kiszáradni az élőhelyük. Ez a faj egyébként (ritkább esetben) évente többször is szaporodik, ha sok az esőzés.
