Megbeszélést folytatott a közelmúltban az oktatási minisztérium a tanügyi szakszervezetek képviselőivel a pedagógusok differenciált, teljesítményalapú bérezésének témájában, és a projekt kidolgozása érdekében egy közös munkacsoport létrehozásáról döntöttek. A találkozóra az OECD, azaz a legfejlettebb államokat tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek a teljesítményalapú bérezésre vonatkozó ajánlásai miatt is szükség volt, de azért is, mert Marcel Ciolacu miniszterelnök arra kérte Ligia Deca oktatási minisztert múlt év decemberében, hogy
találjon megoldást a teljesítménykritériumokra, amelyek alapján nőhetnek a bérek, ugyanis minden kiadást reformnak kell kísérnie.
A kijelentés azt követően hangzott el, hogy megjelentek a legfrissebb PISA-felmérés eredményei, amelyek szerint gyengén teljesít a román oktatási rendszer.
A teljesítményalapú bérezéssel kapcsolatban egyelőre rengeteg a kérdés, válaszok viszont még nincsenek, ugyanis a munkacsoport még nem jött létre,
a Tanügyi Szabad Szakszervezetek Szövetsége (FSLI) még megkeresést sem kapott a szaktárcától
a témával kapcsolatos javaslatokra vonatkozóan, és kérést sem, hogy a szakszervezet vezetőtanácsa jelöljön tagokat a munkacsoportba – tudtuk meg Molnár Zoltántól, az érdekvédelmi tömörülés Maros megyei elnökétől.
A teljesítményalapú bérezés módszertanának a kidolgozása nagyon sok kérdést vet fel, és lényegében ettől függ, hogy a kezdeményezés jó irányba mozdítja-e majd el a romániai közoktatást – véli a szakszervezet képviselője, aki maga is középiskolai tanár.
„Fontos, hogy a nagyon gyenge vagy a nagyon rossz körülmények között lévő diákokkal elért eredmények is legalább annyira számítsanak teljesítménynek, mint az egy-két-három, országosan is kimagaslóan teljesítő diákkal elért eredmények. Egy olyan líceumban, ahol 9-es fölött van a bejutási átlag, könnyebb »kitermelni« egy-két kimagaslóan teljesítő diákot, mint azon a hátrányos vidéken, ahol az iskolába is nehéz behozni a diákot, majd megtanítani írni, olvasni, vagy egyáltalán felhozni a nulláról egy átmenőszintre. Lehet, hogy sokkal, de sokkal nehezebb. És lehet, hogy sokkal fontosabb is, mint elérni tíz országos vagy nemzetközi tantárgyversenyes eredményt. Ezek a diákok így is, úgy is elmennek valószínűleg, mert ugye külföld is másképp vonzza őket” – vélekedett, annak fontosságát is hangsúlyozva, hogy
nagyobb intenzitással kell foglalkozni azokkal a fiatalokkal is, akik itthon fognak maradni, itthon fognak dolgozni.
Éppen az említett tényezők miatt kulcskérdés az is, hogy milyen kritériumok alapján határozzák majd meg egy pedagógus teljesítményét. Hangzatos kijelentés, hogy a tanárokat teljesítmény alapján fogják fizetni. Rendben, de hogyan? Mi a teljesítmény? Milyen tényezőket vesznek figyelembe hangsúlyosabban ennek a megállapításánál? Mi az, ami mérhető, és abból, ami mérhető, mit vesznek figyelembe? – sorolta a felmerülő kérdéseket.
Molnár Zoltán szerint inkább a hatékonyság valódi javítására kellene koncentrálni, hiszen könnyű eredményeket elérni például úgy is, ha csökkentik az elvárásokat, de az legfeljebb „papíron” mutat jól.
Az is kérdés, hogy hatalmas mennyiségű információ számonkérésére kell-e építeni a vizsgákat, vagy a megoldási képességek felmérésére – folytatta, példaként hozzáfűzve, hogy az egy
komoly probléma, amikor valaki egy űrlapot sem tud kitölteni a szövegértési nehézségek miatt.
Személyes véleménye szerint egyébként az oktatásban dolgozók többsége valószínűleg inkább a jelenlegi bérezési rendszert támogatja – hiszen a változásoktól nemcsak az oktatásban, hanem minden területen tart a többség –, de ez nem jelenti azt, hogy időnként nem kell reformokat bevezetni, ha azokat megfelelő szakértői munka előzte meg.
