A két intézményt Bíró Boróka Júlia személye köti össze, aki az az Erdélyi Múzeum Egyesület elnöke, az egyetemnek pedig oktatója.
A kollégákkal, hallgatókkal, EME-tagokkal együtt három napig (hétfőtől szerdáig) tartó nagy kalákán a közel negyven résztvevő
gyimesi minták alapján festették a tojásokat, ehhez Antalné Tankó Mária az EME Kiadónál 1999-ben megjelentetett könyvét használták forrásul, amely 216 mintát tartalmaz.
„Nagyon jó hangulatú közös munka volt – részletezte Bíró Boróka.
Volt olyan, aki életében először fogott kesicét, hogy tojást írjon. Egyeseknek csak egy tojást sikerült megfesteni, más pedig 21-gyel tartotta a rekordot” – avatott be a részletekbe.
Mint elmondta, tojásírás közben bőven adódott alkalom megbeszélni azt is, melyik mintának mi a jelentése, milyen változatai vannak, hiszen a borzoskata, cserelapis más formát öltött a különböző falvakban.
Rácsodálkoztak ugyanakkor olyan ritkább motívumokra, mint a „szent korona”, vagy a „fehér kabala”, utóbbi a legénynek adott tojáson egyfajta szerelemvarázsló funkcióval is bírt.
Végül mindegyik minta rákerült egy tojásra, a kaláka termését pedig kiállításon is bemutatták: csütörtökön az egyetem épületében volt megszemlélhető, péntektől – miután az szabadnap, jövő héttől pedig vakáció van – a református vártemplom új imatermében csodálható meg a hímes tojások sokasága.
