Részlegesen feltárják a csíkszeredai a Mikó-vár környékét. A hírt a Székelyhonon olvasta Fekete Gyula csíkszeredai testnevelő tanár, aki úgy tudja, hogy a vár és a régi kórház közötti részen a második világháborúban elesett katonák nyugszanak.
Fekete Gyula csíkszeredai testnevelő tanár 2008 és 2012 között önkormányzati képviselő volt.
„Abban az időszakban, az egyik interpellációm alkalmával jeleztem az akkori városvezetésnek – épp amikor szóba került a Mikó-vár felújítása –, hogy
És én ezt próbáltam a családi történetekből, elmesélésekből rekonstruálni. Apósom, aki most 90 éves, mesélte, hogy tíz évesen, a második háborúban elveszítette édesapját. A csíkszeredai régi kórház 1943-ban és 1944 elején hadikórházként működött. Apósomnak a nagynénje, Karda Marcella főnővér volt ebben a kórházban. Az édesanyjával többször meglátogatták Marcella nénjét, szekérrel mentek le Csíkjenőfalváról Csíkszeredába. Ő tízéves gyerek volt, és arra emlékszik, hogy nem engedték be a kórházba, és amíg az édesanyja bent a kórházban a lánytestvérével találkozott, ő kint a kórház környékén várta.
– mesélte a testnevelő tanár.
Pár évvel ezelőtt megkérte, hogy menjenek el a helyszínre, és azonosítsák be a sírok helyét. „Apósom úgy emlékezett, hogy
Visszaemlékezése szerint odáig nyúlt a hadi temető. Elmondása szerint azon a területen száznál több sírhant volt akkor.
„Ezt később – nyugodjon békében! – Szőcs János régész is megerősítette, aki történelem szakos kollégám volt a csíkszeredai József Attila Általános Iskolában. Ő is arra emlékezett, hogy ott voltak keresztekkel jelölt sírhantok. Ő úgy mesélte el nekem, hogy valamikor az 1950-es években azt a területet ledózerezték. Eltakarították az egészet.
– fejtegette Fekete Gyula.
Egyébként ezen régi temetők kapcsán van egy érdekes történetük. „Apósom tíz éves volt a második világháború idején, amikor árva maradt, de csak 70 éves korában tudta meg, hogy az édesapja Szegeden van eltemetve. Elmentünk oda, és kopjafát állítottunk. Még mindig tart tehát meglepetéseket a második világháború, derülhetnek ki eddig nem ismert történeketek a háborús időkből” – mesélte Fekete Gyula.
Darvas Lóránttal, a Mikó-vár környékén zajló ásatásokat vezető régésszel is beszélt Fekete Gyula; a régésszel mi is felvettük a kapcsolatot. „A tanár úr elmesélte nekem, hogy az apósa visszaemlékezései szerint a Mikó-vár észak-keleti bástyájának a közelében sírhatok voltak a második világháború idején. Temetkeztek arra a részre.
Hivatalos dokumentum, okirat nincs arról, hogy ott temető lenne. Az azonban tudjuk, hogy a hátsó részen, ahol most a Hősök temetője van, azt a részt végig temetkezésre használták. Ott vannak is sírhantok, de hogy elől is lennének, arról nem volt tudomásunk. Várunk és szívesen veszünk minden pluszinformációt ezzel kapcsolatban” – nyilatkozta a Székelyhonnak Darvas Lóránt.
Erőss Vilmos évtizedek óta kutatja Csíkszék történetét. Az ő szerkesztésében megjelent
Csíkszereda és környéke régi képes levelezőlapokon című kötetben látható két olyan, gyűjteményében lévő korabeli képeslap, amely a Mikó-vár mellett lévő sírhantokat ábrázolja.
„Mind a két képeslap kicsi magyar világban (1940–1944) készült, csak magyar feliratok vannak rajta. A képeslapos könyvemben az egyiknek, a 81. számú képeslapnak Vákár Lajosné (férje nyomdász volt, 1926-ban halt meg), a másiknak (a 82-esnek) pedig Péter Ferenc volt a kiadója. Mindkét képeslap a budapesti Karinger nyomdában készült” – tudtuk meg Erőss Vilmostól.
