A Ritka magyar címet viselő előadást egy rég megformálódott ötlet alapján hívják életre – kezdte a beszámolót az Udvarhely Néptáncműhely részéről Antal József, a rendező munkatársa, rámutatva, hogy úgy vélik:
a 2018-ban elhunyt Kallós Zoltán néprajz- és népzene kutató mindenképpen megérdemli azt, hogy személyiségével és munkásságával egy hivatásos együttes foglalkozzon.
Kifejtette, hogy ez különösen fontos, mert az erdélyi koreográfus és táncos szakmában nagyon sokan kapcsolatba kerültek vele, és
Tőkés Csaba Zsolt koreográfus-rendező kiemelte, hogy a Ritka magyar cím több okból is megfelelőnek bizonyult:
a neves népzenekutató szülőföldjén, a Kis-Szamos melléke és Észak-Mezőség környékén egy reprezentatív tánc a ritka magyar, ez a szóösszetétel tehát egyaránt utalhat az elnéptelenedő, szórványosodó mezőségi magyarságra, de a ritka életpályát magának tudható Kallós Zoltán személyére is.
Ugyanakkor Kallós Zoltán egy fontos üzenetét is szeretné tolmácsolni, felhívva az emberek figyelmét az emberi élet mulandóságára, és annak fontosságára, hogy nem mindegy mit hagyunk hátra a következő generációknak.
Mint a rendező részletezte,
az előadással picit körbe járják Kallós Zoltán életét a szülei találkozásától, gyermek- és fiatalkorán keresztül – a gyűjtőterületeit érintve, az életgyötrelmeit magára vállalva és azt tovább víve –, emellett az egész egy sajátságos búcsú is „Zoli bácsitól”.
A koreográfus-rendező szerint tulajdonképpen lehetetlen küldetésre vállalkoztak, hiszen Kallós Zoltánnak akkora hagyatéka van, hogy azt lehetetlen egyetlen előadásba belefogni, de
igyekeztek jelképes, reprezentatív táncanyagokat választani, és minden esetben az ő gyűjtéseit használták zenei anyagként.
Ehhez kapcsolódóan Lőrincz Hortenzia társkoreográfus rámutatott, Kallós Zoltán a szakmai munkásságának egy jelentős részét Moldvában és a Gyimesekben töltötte, de ez a tájegység most kimarad a műsorból, mert
a ritka magyar – amely egyfajta reprezentatív tánc – a szülőfalujához és ahhoz a vidékhez kapcsolódik.
„Nem akartunk egy tág merítést, de tudni kell, hogy a moldvai és a csángó magyarságnál folytatott gyűjtései is ugyanolyan jelentősek, lehet hogy a későbbiekben erről is készül majd egy műsor” – mutatott rá a Hortenzia, hozzátéve, hogy igyekeztek nagyon egyszerű díszleteket és jelmezeket használni az előadásban. Ennek megfelelően abban jártak,
hogy minél hitelesebben annak a falunak, vidéknek a rekonstruált viseletében vonultassák fel a társulat tagjait, aminek a táncát éppen táncolják.
A táncműhelynek egyébként nagyon régen volt már viseletes, folklór előadása, a Ritka magyar pedig érzések, érzetek nyelvén a tiszta folklórból táplálkozva igyekszik Kallós Zoltán életére emlékezni, úgy, hogy az emberi élet fordulóihoz kapcsolódó rítusok jelennek meg benne: egy-két apró történet.
