Csíkszeredában délután a Gál Sándor-szobornál tartották a hagyományos megemlékezést, ahol beszédet mondott Tőke Ervin, az Erdélyi Magyar Szövetség önkormányzati képviselője, továbbá Sógor Enikő, Csíkszereda alpolgármestere. Az esemény a Nagy István Művészeti Középiskolánál folytatódott, ahol
leleplezték a Kossuth Lajost ábrázoló domborművet.
Itt szólalt fel Tánczos Barna szenátor, aki kiemelten nagy hangsúlyt fektetett beszédében Kossuth hagyatékára. Elmondása szerint
elődeinkre, nagyjainkra emlékezni kötelességünk, ugyanakkor több mint 170 év után emlékplakettet avatni egy történelmi elöljárónk neve után azt jelenti, hogy olyant alkotott, olyant tett le a magyar történelem asztalára, amiért emlékezni kell rá.
Mint részletezte, könyvtárnyi anyagot írt Kossuth Lajos aki papírra tudta vetni gondolatait. Ezekből a gondolatokból Tánczos Barna két gondolatot emelt ki:
Ez a két rövid mondat meghatározza Kossuth gondolkodását. Annak a Kossuthnak, aki
hitt abban, hogy a birodalmon belül nemzetállamot lehet a magyar népnek létrehozni.
Az a Kossuth, aki hitt a szabadságharc győzelmében, az a Kossuth, aki mögé kivétel nélkül felsorakozott a nemzet, akiről dalok születtek, amelyeket énekelve masíroztak a huszárok, és halálba ment a magyar, ha kellett, ha Kossuth hívta. Szerinte
ilyen gondolkodók ma is megállnák a helyüket, akár az európai politika porondján, ilyen gondolkodókra lenne szükség ma Európában ahhoz, hogy Európa ismét magára találjon.
„Ilyen bátor magyarokra lenne szükség továbbra is, akik képesek a közösségük jövőjét megálmodni, átlátják és megérzik azokat a társadalmi erőket, amelyeket ötvözve meg is tudják építeni ennek a magyarságnak a jövőjét” – fogalmazott az RMDSZ szenátora.
Tánczos Barna kiemelte: bízik abban, hogy mindazok számára, akik elhaladnak a március 15-én felavatott plakett mellett, felötlik mindaz, amit Kossuth, amit a szabadságharc, amit a reformkor jelentett a magyar történelemben.
„Hinni és bízni tudunk majd abban, hogy képes ez a nemzet ismét saját magának fényes jövőt építeni Európában.
Mert mi lehetne, ha nem győzelem az, hogy bátran szembe mertek menni a többszörös túlerővel székelyek és magyarok egyaránt” – fogalmazott. Szerinte
győzelem, hogy itt vagyunk több mint 170 év után is, magyarul ünneplünk, magyarul éneklünk, magyar jövőben bízunk, és Kossuthal együtt meg tudjuk építeni a saját magyar jövőnket.
„Mert győzelem az, ha magyar szó hagyja el ajkunkat, győzelem a székely családokban megszületett minden csecsemő. Győzelem az az érzés, ami átjárja a keblünket akkor, amikor legszebb szavainkat az ajkunkra vesszük: az édesanyát, a szeretet szót, az édes hazát. Ezek mind a mi győzelmeink, ezek mind a márciusi ifjak, Kossuth győzelmei, ezt hagyták ránk: azt az érzést, azt a bátorságot, azt a hitet, a szabadságszeretetet, azt a bátorságot, hogy a remény átjár” – mondta el zárszóként a szenátor.
Tánczos Barna beszédét követően a művészeti iskola kórusa énekelt, majd felszólalt Ujházi György, Csíkszereda testvérvárosa, Cegléd képviseletében, továbbá Kirmájer Enikő, a művészeti iskola tanára.
