Romániában szigorúan szabályozzák, hogy hol és milyen körülmények között lehet fémdetektorral kincset keresni. Mint a múzeum igazgatója a Székelyhonnak elmondta: minden, ami a föld alatt van, az az állam tulajdona, és
szigorúan tilos ismert lelőhelyeken kutatni.
Ami a kincsvadászokat illeti, három típus van belőlük:
Narcis-George Carțiș ez utóbbihoz tartozik, ezért is tartották fontosnak kiemelni a nevét, amikor a legújabb, kora rézkori kincsleletről beszéltek. Mint Ötvös Koppány elmondta, az illető nagyon sikeres kincskereső: az elmúlt években már három, nagy értékű leletet fedezett fel, és az eljárást betartva, értesítette az illetékeseket.
A múzeum igazgatója kiemelte, hogy
egy lelőhely esetében nemcsak a megtalált leletek, hanem a leletkörülmények is fontosak, azok is sok információt tartalmaznak, ha szakemberek meg tudják vizsgálni.
Ezért fontos, hogy senki ne ássa ki és ne nyúljon a leletekhez. A Jedd községhez tartozó Kebele határában talált rézkori kincsleletet Németh E. Rita, Rezi Botond és Daniel Cioată régészek alkotta múzeumi csapatnak sikerült dokumentálnia és kiemelnie. A lelet két teljes és egy töredékes ellentett élű rézcsákányból áll, amelyek egy ovális gödörből, viszonylag kis mélységben, további régészeti anyag nélkül kerültek elő.
A kis leletegyüttes a korai rézkorra (kb. Kr. e. 4300–3900) datálható, és egy olyan fejlett fémművességről tanúskodik, amelynek elsőként sikerült nagy méretű, nehéz réztárgyakat előállítani. Az 1910-ben Erősdön (Kovászna megye) feltárt leletegyüttes után a kebelei depó lett Erdélyben a második, Maros megyében viszont az első, szakemberek által dokumentált kora rézkori kincslelet.
Megtudtuk azt is, hogy a restaurálás és tudományos ismertetés után az újonnan megtalált darabok egy jövőbeni kiállításban kapnak helyet.
