A jól működő párkapcsolat: buktatók és nehézségek címmel tartott előadást nemrég Csíkszeredában Borota Gábor pszichológus. Elmondása szerint örökzöld téma ez, hiszen a legtöbben kapcsolatban élünk, legyen az párkapcsolat vagy más.
Előadását egy nem könnyen emészthető gondolatmenettel kezdte, azzal, hogy kapcsolatainkat már a magzatkori állapot meghatározza, tehát
az, hogy mit hozunk otthonról, megpecsételi a párválasztásunkat, majd a kapcsolati dinamikánkat.
Beszélt a kötődéselméletről, amit az édesanyához vezetett vissza, hiszen az anya az elsődleges kapcsolatunk, így az ő érzelmi elérhetősége alapozza meg kapcsolataink milyenségét. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az apa szerepe nem fontos – húzta alá –, mindössze arról van szó, hogy az apa feladata biztonságos közeget nyújtani a kisbabának és az anyának, hogy első kapcsolatunk első fázisa beteljesedhessen: a szimbiózis.
A kötődéselmélet szerint négy fajta kötődést különböztethetünk meg, így a biztonsági kötődést, az úgynevezett bizonytalan elkerülőt, a bizonytalan szorongót és a dezorganizált kötődési mintázatot.
A biztonságos kötődés az a jelenség, amikor az anya jelenléte megnyugtatja a gyermeket.
Ez evolúciós alapokon nyugszik: a gyermek megtanulja, hogy érzelmi biztonságot kap elsődleges gondozójától, így fejlődik a személyisége.
Ennek hiányában beszélhetünk a bizonytalan elkerülő jelenségéről, amin belül a gyermeknek túl sok az, amit az anya nyújt, ezért szorong.
A bizonytalan szorongó esetében az anya hiányában felborult rendről beszélhetünk, amit visszatértével sem tud orvosolni. Ezt a kötődési mintát átélő gyermekek válnak társfüggő felnőtté.
A dezorganizált kötődési mintázat pedig annyit jelent, hogy vagy a gyermek fél a szülőtől, vagy a szülő fél túlságosan a gyermeknevelés több aspektusától.
A kötődéselméletet követően az előadásban átkerült a fókusz a párkapcsolatokra. A pszichológus szerint egy családi autót nem olyan állapotban kapunk meg, mint ahogy vették azt, tehát:
a generációk során megöröklött traumákat halmozottan adják át őseink nekünk.
Amikor belépünk egy párkapcsolatba, azt hisszük, hogy ismerjük, tudjuk a játék menetét, majd szembesülünk azzal, hogy nem. Ilyenkor
dönthetünk úgy, hogy kilépünk belőle és egyedül maradunk, vagy úgy is, hogy kijavítom az öröklött mintákat.
Az előadás során szó esett a párkapcsolati fejlődési fázisokról is, amiből öt szakaszt különböztetünk meg. Az első szakasz a szimbiózis fázisa, ezt nevezzük szerelemnek. Ebben a szakaszban felhőtlen boldogságot tapasztalunk, amikor a valóságban a két tudattalan kommunikációja történik: újra tudjuk játszani az öröklött mintákat. Ez a szakasz jellemzője, hogy adunk és kapunk, a nők gyakori hibája, hogy ilyenkor felvállalják az anyai szerepet és sokat vállalnak. Ez a férfiaknak kényelmes, hiszen a 2–6 hónapos kisbaba anyával való szimbiózis mintájára épül ez a tendencia. Ennek a szakasznak az elakadása, buktatója lehet, hogy
a pár úgy érzi, egyek, viszont amikor születik egy gyermek a családba, a nő a kisbabával kerül szimbiózisba, a férfi pedig ilyen módon egyedül marad.
Egy másik buktatója a se veled, se nélküled szituáció lehet, amit talán nem kell túlragozni. A második szakaszt nevezik a szakemberek leválásnak. Ebben a fázisban „én újra én leszek, ő újra ő”, ilyenkor jelennek meg az ellentétek, a viták, hiszen kezd reálissá válni a kapcsolat. Buktatója lehet ennek a szakasznak, ha paranoiásan arra fókuszálunk, hogy a másik ne hagyjon el, továbbá ha a változásokat ahhoz a feltételhez kötjük, hogy a másik is megváltozik. Ebben a fázisban fel kell oszoljon a szimbiózis.
A harmadik szakasz az önállóság, „önzés” fázisa. Ekkor kezdünk foglalkozni mással is, elakadás lehet viszont, ha olyan sokat vagyunk egyedül, hogy eltávolodunk a párunktól.
A negyedik szakasz az újraközeledés fázisa. Ekkor a párt már nem a szimbiózis tartja össze, hanem mint két felnőtt vannak együtt. Ekkor történik a legtöbb válás,
hiszen „már nem olyan, mint az elején volt”. Ebben a szakaszban egyensúly kell fellépjen az én és a te között, hogy szabadon tudjunk egymás mellett lenni.
Az ötödik szakasz a jól működő párkapcsolat, ide jutnak el a legkevesebben. Ekkor a szimbiózison túl tudunk jól lenni. A szimbiózis egyébként egy beletörődés, a szimbiotikus állapotban nem tudunk felnőttek lenni. A kultúránk viszont erre épül: a felnőttek fojtogató szimbiózisban vannak gyermekeikkel.
Az előbbiek ne riasszanak el senkit – húzta alá a szakember –, ugyanis a jól működő párkapcsolatoknak van úgymond receptje, a kiegyensúlyozott kapcsolatoknak pedig több dimenziója. Ilyen a problémamegoldás, vagyis a probléma felismerése és annak lekommunikálása a megfelelő személy felé. Továbbá
a kommunikáció, ami ideális esetben nyílt és direkt.
Fontos a megfelelő szereposztás is, és az is, hogy mindez demokratikusan történjen, így annak velejárója kell(ene) legyen a szerepünk felvállalása is. Egy újabb dimenzió az affektív érzelmekre épül, ami annyit tesz, hogy megfelelően tudjuk lereagálni a másik érzelmeit. Végül elengedhetetlen a viselkedési kontroll, ami a tabuk feloldására és a rugalmasságra épül.
