Az előadás a beteg ember önrendelkezésének lassú felszámolódását, egy kór elhatalmasodását, ezzel egyidőben pedig
az európai civilizáció huszadik századi önfelszámolásának kezdeti pillanatait kívánja bemutatni.
Egy, az első világháborúból épp felocsúdó, békére vágyó világ utolsó percei elevenednek meg a színpadon, s ezzel egyidőben egy tündöklő tehetség utolsó önfeledt napjait látjuk. Ahogy a vészjósló diagnózis egyre biztosabbá válik, úgy sokasodnak meg az arra vonatkozó intő jelek is, hogy
már nemcsak egy ember túlélése a tét, hanem a vágyott „büszke és szabad Magyarország” reményét is hamarosan felváltja valami egészen más, valami egészen sötét.
Az előadás szövege bár hűen ragaszkodik az Utazás a koponyám körül központi cselekményszálához és a főbb karakterek bemutatásához, ugyanakkor a regényben nem, ám a Karinthy-életrajzhoz és a korabeli világhoz kötődő szereplőket (és fiktív figurákat) is felvonultat.
Az alkotók célja nem a Karinthy-regény szószerinti adaptációja volt, hanem a betegséggel küzdő ember belső vívódásainak, valamint a kor hangulatának és kétségeinek színre vitele.
Ha úgy tetszik: művészeink utazásra hívják a nézőt Karinthy Frigyes koponyája és a 20. századi közös magyar történelmi sors körül.
A darab színlapját az érdeklődők megtalálják a Csíki Játékszín weboldalán.