Bevezetőjében az előadó a jelenség tudományos hátterét ismertette, különböző kutatási eredmények alapján. Mint elhangzott,
2010 után az okostelefonok és a közösségi média elterjedésével a tinédzserek körében jelentősen emelkedett a depresszió és a szorongás, ebből adódóan pedig az önbántalmazás gyakorisága.
Ezzel egyidőben romlani kezdtek a gyerekek PISA-teszteken elért eredményei, és csökkent az élettel való elégedettségük is. A kutatások megállapították, hogy
az okoseszközök és közösségimédia-applikációk túlzott használata negatív hatással van a fiatalkorúak érzelmi- és agyi fejlődésére, ugyanakkor elveszi az időt olyan fontos tevékenységektől, mint az alvás, a személyes találkozások, vagy a fizikai aktivitás.
A szakértő szerint minden internetre kapcsolódó telefonos applikáció potenciális veszélyforrást jelent a kiskorúak számára.
– hívta fel a figyelmet a szakértő. Hozzátette, hogy
az online zaklatás terén a legnagyobb veszélyt a Snapchat, a Discord, az Instagram és a TikTok jelentik, a szülői felügyeleti szoftverek pedig csak negyedik-ötödik osztályos korig hatékonyak, azután a gyerekek megtanulják kijátszani.
Felmérésekből az is kiderült, hogy a kamaszok egyre több időt töltenek képernyő előtt, és egyre kisebb korban kapnak okostelefont.
2021-ben a 10-12 évesek képernyőideje 5,5 óra, a 13-18 éveseké 8,5 óra volt, 31 százalékuknak pedig már nyolcévesen volt telefonjuk.
A gyerekek figyelme több alkalmazás között oszlik meg, a számítástechnikai cégek saját fejlesztésű algoritmusaik segítségével igyekeznek részarányukat, és ezáltal a reklámbevételüket növelni.
– magyarázta Pöltl Ákos.
Kiemelte, hogy bár a különböző alkalmazások látszólag ingyenesek, azokért valójában a figyelmünkkel fizetünk, ugyanakkor
használatuk közben adatokat is gyűjtenek rólunk, amiket később arra használnak, hogy még inkább nekünk tetsző tartalmakat ajánljanak, és ezáltal még több időre „magukhoz láncoljanak”.
A szakértő a digitális egészség kapcsán kitért a digitális eszközök idegrendszeri fejlődésre gyakorolt hatásaira is. Mint mondta, agyunknak mindig az a része fejlődik, amit használunk, így
azok a gyerekek, akik napi több órát töltenek a képernyő előtt, és elhanyagolják az olyan tevékenységeket, mint a sportolás, a kinti játék, vagy a társaikkal való személyes találkozás, nem tudják elsajátítani azokat a készségeket, amelyek felnőtt korban fontosak lennének.
„Ha a mai gyerek unatkozik, akkor vagy kap egy képernyőt, vagy a szülő játszik vele, pedig a gyereknek minden nap kellene unatkoznia legalább fél órát, mert akkor ki kell találnia, hogy mit csináljon.
– hangsúlyozta.
Pöltl Ákos szerint a mai gyerek esetében az is gondot jelent, hogy az okoseszközök használata és a videójátékok a normális szint többszörösére emelik az agy dopamin-szintjét, így azután kezdve
minden más tevékenység unalmassá fog válni számukra, függőség alakul ki náluk, és egyre többet kell játszaniuk azért, hogy jól érezzék magukat.
A „lövöldözős” videójátékok másik veszélye, hogy érzéketlenné tehetik a gyereket az erőszakkal szemben.
– hívta fel a figyelmet.
Hozzátette, hogy hasonló folyamat játszódik le a pornográf tartalmak esetében is, amelyekhez a gyerekek egy egyszerű életkor-ellenőrzést követően hozzáférnek.
A felnőtt oldalakon a kiskorúak a valóságtól elrugaszkodott, erőszakos tartalmakkal találkoznak, így aki onnan szerzi az első élményeit, a későbbiekben unalmasnak fogja találni a valódi szexuális együttléteket.
A bemutatott problémák megoldási lehetőségei kapcsán elmondta, véleménye szerint a tudatos internetezés egy mítosz, ugyanis egy gyereknek hiába magyarázzuk el, hogy hogyan használja a telefont, életkora és idegrendszeri fejletlensége miatt azt fogja tenni, ami neki jólesik.
– vélekedett.
Hozzátette: mivel a szülők általában nem értenek annyira a modern technikai eszközökhöz, így az okostelefonhoz sem, a gyerekek nem fogadják el a tőlük jövő tanácsot. Ugyanakkor a legtöbb szülő maga is telefonfüggő valamilyen szinten, így nem tud hiteles mintát mutatni gyermekének.
– húzta alá.
Véleménye szerint a problémára a valós megoldást a szülők és a pedagógusok együttműködése jelentheti.
– magyarázta, hozzátéve, hogy ez a „digitális védőburok” akkor tud igazán hatékonyan működni, ha a szülők oktatásával tovább lehet vinni családi szintre is, hogy a gyerek otthon is kontrollált módon használja a telefont.
Ennek első lépésként azt javasolja, hogy a gyerek ne vihesse be a készüléket a szobájába lefekvéskor, a szülő pedig azzal mutasson példát, hogy ő is ugyanígy tesz.
