Flora Bea, Keresztes Zsolt (Kercsó) és Geszti Péter tartott előadást szombaton „Szükség van rád” címmel Csíkszeredában. Az előadók életük nagy akadályáról meséltek, és arról, hogyan sikerült újra beleszeretniük a létbe.
Motiváció, sorsfordító pillanatok, humor, bukások, depresszió, majd az újrakezdés története
– így summázhatnánk a hallottakat. Az első előadó a kerekesszékbe kényszerült Flora Bea volt, aki elmesélte, miként jutott erre a sorsra, s habár nehézségekbe ütközik – mint mindenki más –, hálával a szívében éli mindennapjait. Bevallása szerint
saját történetét a derékba tört élet címszóval illette korábban, majd mikor teljesen kilátástalanná váltak mindennapjai, a hitbe kapaszkodott.
Ahogy mondta, mindenki hisz valamiben, ki az univerzumban, ki Istenben, ki önmagában, ő a transzcendenst választotta. Hite vezette a lelki egészség irányába, ami szerinte épp annyira fontos, mint a testi épség.
– hallhattuk Bea világszemléletét.
Keresztes Zsolt „Kercsó” a nehézségei ellenére is képes humorosan beszélni élettörténetéről. Kercsó csontjában 2016-ban fedeztek fel egy „állatkát”, ennek következményeként le kellett amputálni térdtől a bal lábát.
Azóta másfél lábúnak vallja magát, s mivel egy közösségi összefogás révén hozzájutott egy „robotlábhoz”, aktívan éli életét.
Életerejét a sportolásból és az ezzel járó közösségből meríti, pozitív világszemlélete pedig rendkívüli humorral ajándékozta meg: előadása végén azt vallotta, hogy hat éve nem kelt fel bal lábbal.
Geszti Pétert valószínűleg nem kell bemutatni senkinek. Geszti nagyon aktívan éli életét, megannyi szakterületben kipróbálta már magát. Elmondása szerint
„nem az anyagi bűnözés miatt” van ez, hanem mert így keresi önmagát.
Szlogenje a felnőttkorból való kiszabadulás szükségességéről szól. Előadása során történettöredékeket hallhattunk élete különböző nehézségeiről, de a hangsúly mégis a motiváción volt. Beszélt a felgyorsult világról, az ebből adódó változásokról – az ő nézete szerint ez a polikrízisek kora.
Előadása során szó esett a magyarságról és annak sajátosságairól is, arról, hogy nemzetünk a változásokra frusztrációval reagál.
Ezt szerinte őseinktől örökültük, hiszen Mohács óta nem nyertünk csatát. Beszélt arról is, hogy
mi, magyarok a túlélésre játszunk, ez egy gondolati beállítottság, amit már az iskolában belénk nevelnek.
Ezek mellett viszont nem szabad elfelejtenünk, hogy egy dolgon tudunk változtatni az életünkben, ez pedig a hozzáállásunk.
Geszti esküszik a pozitív gondolkodásmód erejére, azonban kihangsúlyozta, hogy nem elég pozitívan gondolkodni, cselekedni is kell.
„A remény nem egy stratégia” – hallhattuk. Életéből hozott is egy példát a maga létvágyának megszületéséről, méghozzá a kislányának egy rajzát, aki magát királylánynak, édesanyját a napnak rajzolta meg, Gesztit pedig az esőfelhőknek. „Ekkor eldöntöttem, hogy nem leszek esőfelhő a lányom egén” – fogalmazott. Mint részletezte, ez adott neki erőt ahhoz, hogy az élethez való hozzáállásán változtatni tudjon.
